Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Kossányi Béla: A trianoni szerződés és a közirattárak / 56–75. o.

A TRIANONI SZERZŐDÉS ÉS A KÖZIRATTÁRAK 67 meghatározásával élve „dologösszeség"-nek

32 minősült. Ebben a vonatkozásban a levéltár és irattár lényegét tekintve tehát „több különálló dolognak" (jelen körülmények között iratoknak) „keletkezésénél és rendeltetésénél fogva egy név alá vont egész körét" jelentette, amelyben ,,az egyes dolgok nem vesztik el önállóságukat" és „darabonként tekintendők a tulajdonjog vagy más jogok tárgyainak"«

33 Ismeretes, hogy ez a levéltári és irattári kérdések legkülönbözőbb vonatkozásaiban sok századon át vezető szempontként szerepelt felfogás miként szorult a múlt század közepe óta egyre erősebb mértékben háttérbe azzal az új irányzattal szemben, amely főleg elméleti téren a proveníencia-elv általános elterjedéséhez vezetett. Utalva az e folyóiratban nemrég megjelent, a témával kimerítően foglalkozó tanulmány megállapításaira,

34 fölöslegesnek látszik, hogy a proveniencía elvével, amely eleinte lassú, majd mind gyorsabb ütemű térfoglalással a századforduló után a levéltári és irattári problémák széles területén azok megoldásának nemzetközileg elismert irányító alapgondolata lett, e helyütt bővebben foglalkozzunk. A következőkben az elvnek csupán egy, szempontunkból jelentős fontossággal bíró vonatkozására óhajtunk rámutatni. A proveniencía elvében megnyilvánuló felfogás, amely a levéltárt, irattárt szerves fejlődés útján létrejött, egységes, egységében meg nem csonkítható képződménynek tekinti, szöges ellentétben áll az iratoknak csupán területi, tárgyi vonatkozásait néző, azok hovatartozását, eredeti rendjét ellenben teljesen figyelmen kívül hagyó, korábbi levéltár- és irattárszemlélettel, Az ellentét természetszerűleg kifejezésre jut a levéltár, irattár tárgyi mibenlétének jogi szempontokat figyelembevevő meghatározásánál is. Ezeket tekintve a proveniencía elvének szemszögéből a levéltár és irattár nem „dologösszeség"-nek, hanem „összetett dolog"-nak

35 minősítendő, amelynek integráns részei (ez esetben az iratok), „elválasztva különállók lehetnek ugyan» 32 Római jogi műszóval: universitas rerum dístantium. V. ö. Cencetti, Giorgio: Suli' archivio come „Universitas Rerum", Archívi. Série II. A», IV. (1937.) 7—13. 1. 33 Vécsey Tamás: A római jog ínstitutiói. VI. kiad. (Budapest, 1902.) 192. I, 34 Varga E, i é. i. h. 14—44. 1. 35 Római jogi műszóval: res composita, újabb műszóval: universitas rerum cohaerentium. Vécsey T. i, m. 192. 1. 5*