Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Elekes Lajos: Az Erdélyi Múzeum levéltárának kialakulása / 544–549. o.

SZEMLE 545 nemritkán szándékos rombolásoknak következtében sok kárt szenvedett, tudományos szempontból így is felbecsülhetetlen értéket jelent és szép feladatok elé állítja a magyar szakembereket. Igen fontos a most visszanyert levéltárak között az Erdélyi Múzeumegyleté Kolozsváron, Nemcsak azért, mert épségben megmaradt, hanem azért is, mert sokrétű, hatalmas anyaga az erdélyi magyar társadalom életének csaknem egészét átfogja. E gazdag levéltár egyes részeiről már az anyaország közönsége is fogalmat nyerhetett. Kisebb közlések, ismertetések már régebben is jelentek meg róla (így Szabó Károly regesztagyüjteménye az Erdélyi Múzeum középkori okleveleiről), legújabban pedig éppen e folyóirat hasábjain látott napvilágot a levéltár egyik kiváló ismerőjének, Szabó T, Attilának tollából a Wesselényi- s a Bornemisza-családnak a Múzeumban elhelyezett iratainak ismertetése. Ezek természetesen korántsem adnak képet a teljes anyag értékéről és sokrétűségéről. Ilyen átfogó munkára talán még jóidéig nem kerülhet sor, bár kétségkívül igen hasznos volna, ha a magyar közönség csak nagy vonalakban is fogalmat szerezhetne ennek a kiváló gyűjteménynek jelentőségéről. Addig, amíg erre sor kerül, azt reméljük, hogy a levéltár szakemberei a jövőben fokozottan fogják folytatni azokat az értékes ismertetéseket, amelyeket már a múltban megkezdték. Egyelőre azonban úgy hisszük, az sem lesz érdektelen, ha a levéltár kialakulására vetünk egy rövid pillantást. Ezt az egylet folyóiratában, az Erdélyi Múzeum évfolyamaiban elszórt jelentések alapján könnyen megtehetjük. Az Erdélyi Múzeum alapját tudvalevőleg Kemény József gróf vetette meg, aki könyvekből és iratokból álló hatalmas gyűjteményét a megalapítandó erdélyi honismertető egyesület céljaira felajánlotta. Példáját Kemény Sámuel, majd mások is követték, bár az egyesület ügyét a bécsi kormánykörök jóidöre elaltatták. Végre Míkó Imre grófnak 1859-ben sikerült kieszközölnie az engedélyt az Erdélyi Műzeumegylet megalkotására. Az alapítók a honísmertetés célját elsősorban gyűjtemények felállításával igyekeztek szolgálni, s e gyűjtemények befogadására Míkó mindjárt egy házat is adott. Ezt a következő években kibővítették, s a Múzeumegylet, az erdélyi magyar társadalom áldozatkészségének szülötte s művelődésének az utóbbi nehéz esztendőkben egyik fontos mentsvára, valóban itt kezdte meg működését. Kicsiny személyzettel, sok nehézséggel küzdve, s némi csekély alaptőkétől eltekintve, csaknem tisztán tagjaínak támogatására utalva átvészelte a megalapozás időszakát, sőt később apránként gyarapítani is tudta a már meglévő gyűjteményeket, A legnagyobb beszerzési összeget — 1400 forintot — a könyvtár céljaira fordították, s ebből jutott valami a levéltárra is, amely abban az időben még nem vált Levéltári Közlemények 35