Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Elekes Lajos: Az Erdélyi Múzeum levéltárának kialakulása / 544–549. o.

546 SZEMLE külön: a könyvtár kezelőjének gondozásában, mellékes szerepet töltött be. Ilyen szerény berendezés mellett is nagyobbnak bizonyultak a célok, semhogy az egylet a rendelkezésére álló eszközökkel elérhette volna. A társadalom támogatása nem volt elegendő az egyre növekvő szükségletek fedezésére. Néhány év után világossá lett, hogy az egyletnek állami támogatásra van szüksége. Erre a Ferenc József Tudományegyetem megnyitása adott alkalmat, ami az egylet életében is új korszakot nyitott. A két intézmény közt bizonyos együttműködés jött létre, az egylet átengedte gyűjteményeit az egyetem használatára, s ennek fejében meghatározott évi összeget (5000 forintot, illetőleg 10.000 koronát) kapott az államtól. A század végén még szorosabbra fonódott az együttműködés, az egylet átengedte a Múzeum-kertet, Mikó hagyatékát, s ennek ellenében az egyetem gondoskodott a gyűjtemények elhelyezéséről, A Múzeumegylet könyvtárának katalógusát egyesítették az egyetemével, s ettől kezdve a levéltár is az. egyetem helyiségeiben talált új otthont. E kapcsolat nem érintette a Múzeumegylet korábbi különállását, noha észrevehető változásokat okozott szervezetében. Alapszabályait módosították, céljai közt jobban kihangsúlyozták a tudomány művelését s ezzel kapcsolatban a kutatás előmozdítását. E célra az egylet kebelében két szakosztály alakult. Egyébként az állami támogatás érezhető könnyítést jelentett, az egylet ügyei lassanként rendeződtek. Azonban a jövedelem még sokáig alig futotta az adósságok rendezésére, s a beszerzések ebben az időben nagy nehézségekkel jártak. A századforduló titkári jelentései tele vannak panasszal a miatt, hogy a sok törlesztés mennyire akadályozza a gyűjtemények karbantartását és korszerű továbbképzését. A levéltár még mindig a könyvtár gyámsága alatt állt, s nem volt valami kedvező helyzetben. Karbantartására és gyarapítására csak egy kis töredék jutott abból a különben sem nagy összegből, amit az egylet a könyvtár céljaira évente kiutalhatott. Ennek ellenére szépen gyarapodott, főleg természetesen a társadalom megértő támogatása révén. Letét vagy adomány formájában egyre több családi levéltár vagy egyes személyeknek egész korokat felölelő gyűjteménye került a Múzeumegylet kezelésébe, így Aoor Károly negyvennyolcas gyűjteménye, amit később Ajtai K. Albert egészített ki szabadságharc-korabeli rendeletekkel, versekkel, egykorú nyomtatványokkal, újságokkal stb. A századforduló táján aztán az egylet egyre tudatosabban igyekezett kapcsolatait a társadalommal kiépíteni, s erre kézenfekvő lehetőség kínálkozott a levéltár bővítésében. Ennek eredménye, hogy a kilencszázas évek elején valóban ugrásszerű gyarapodást látunk, különösen családi letétek tekintetében. A nagyobbak sorát Bánffy György gróf nyitotta meg, levéltárát a losonci Bánffy-nemzetség legrégibb íra-