Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - SZEMLE - Elekes Lajos: Az Erdélyi Múzeum levéltárának kialakulása / 544–549. o.
544 SZEMLE den fokmegjelölés. Másik ilyen adat az orientáció, azaz hogy a térkép teteje melyik világtáj felé mutat. Modern térképeknél az orientáció majdnem mindig észak, de a régebbi mappákon igen változatos. Fontos még az is, hogy felmérés alapján, más térképek másolása, javítása, régi mappák tapasztalat vagy hallomás alapján való bővítése útján készült-e a térkép. Publikált régi térképeknél ennek a megállapítása meglehetős jártasságot követel a kartográfia történetében. A magyar levéltárak térképanyagánál azonban — hacsak nem másolatról van szó — a legritkább esetek közé tartozik, hogy a térkép nem mérés alapján készült. A másolás tényét pedig úgyis el szokta árulni a ,,copiavit..," megjegyzés. Nem lényegtelen a térkép díszítése sem, tehát a térkép, a cím stb. keretének, az esetleges képeknek, allegóriáknak a megjelölése. Az ábrázolási mód leírásánál azt kell megadnunk, hogy milyen földrajzi objektumokat milyen színnel és jellel ábrázol a térkép, 9 valamint azt, hogy milyen betűfajtákat használ (nyomtatott, írott, latin, gót stb.) Akár csak az álalános ismertetőjegyeket adjuk meg, akár valamennyit, feltétlenül fel kell említenünk, ha a térkép csonka, vagy rongált, ha különleges szövegrész (pl. a telektulajdonosok jegyzéke), vagy ha különálló irat, szöveg (pl. földkönyv) tartozik hozzá. A történetírás szempontjából nagyon fontos, hogy a rendelkezésre álló történelmi forrásanyagot szükség esetén minél gyorsabban lehessen áttekinteni. Éppen ezért kívánatos volna, hogy a levéltárnokok ne álljanak meg a gondozásukra bízott térképanyag elenchízálásánál, hanem keressenek rá módot, hogy az elenchusokat publikálják, vagy legalább is másodpéldányban az Országos Levéltárba juttassák. Ez az utóbbi eljárás nem is állna példa nélkül, mert — mint ismeretes — a vármegyék és káptalanok régi elenchusai ma is megtalálhatók az Országos Levéltár kúriai levéltárában. Glaser Lajos. Az Erdélyi Múzeum levéltárának kialakulása. — Erdély egy részének visszacsatolása gazdag és értékes levéltári anyagot juttatott újra magyar kézre. Bár ez az anyag, különösen a hatóságok levéltáraiban, szakszerű kezelés hiányának, sőt 8 Legegyszerűbb, ha az egyes objektumok különböző jeltípusait megszámozzuk és az elenchusban csak ezeket a számokat tüntetjük fel. (Természetesen az elenchus elején meg kell adnunk ilyenkor a kulcsot.) Például: I = bánya, II == csatatér, III = erdő, IV = fürdő,, V = gázló, VI =-- hágó, VII = hegyrajz, VIII = helység, IX — híd, X = malom, XI = mocsár. Ezeken belül pedig a hegyrajznál 1 — schematikus hegycsúcs ^ (vakondtúrás), 2 = vonalkázás, vagy csíkozás, 3 = árnyékolás (summerozás), 4 == szintvonalas hegvrajz. Ekkor azután az elenchus „VIII. 3. barna" jelzése azt fogja jelenteni, hogy a hegyrajzot barna árnyékolással szemlélteti a térkép.
