Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.
RENDI ÁLLÁS ÉS HIVATALI RANG 285 rang-szempontok alapján, hasonló előírás, hogy ülés- és szavazásrend hiányában zavarok ne támadjanak, vagy éppen az ülések halasztást ne szenvedjenek, 8 * Miután így az elsőbbség ügye az új dícasteriumokon belül egységesen szabályozódott, a kamara és a kancellária kebelében pedig már megelőzőleg szilárd rend alakult ki, úgy látszott, hogy a nekilendülő hivatali életet „praecedentía"-kérdések nem fogják többé zavarni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a probléma elintézése több vonatkozásban nem meríti ki az összes lehetőségeket. Nem tisztázódott először is, hogy ha főnemes-püspökkel töltik be a megüresedett hely tartótanácsosi állást, vájjon elébe kerül-e hivatalban idősebb világi főnemes-társaínak, vagy sem. A kérdést, mely mögött az országos szokás és a Senium-rendszer összeütközése lappangott, gr. Erdődy Gábor egri püspök felségfolyamodványa vetette fel 1725-ben. Helytartótanácsossá neveztetvén ki, az ország szokására való hivatkozással előre kérte helyének kijelölését a főurak előtt, hogy összeütközésekre ne adódjék alkalom, s neki ne kelljen az egész klérus neheztelését magára vonnia, A kancellária pártolta kérését, s ennek megfelelően a királyi elhatározás is úgy szólt, hogy Erdődy közvetlenül a kalocsai érsek mögött foglaljon helyet, szava pedig, ugyancsak az ország szokása szerint, az országbíró s a bán után, tehát a többi főúr előtt legyen. 8 * A rendi társadalom íratlan szabályai tehát ismét diadalmaskodtak az udvar hivatali gyakorlata felett. A küzdelem azonban még korántsem ért véget. A kancellária már 1725 elején felszólította a helytartótanácsot; tegyen javaslatot arról, hogy mi legyen az ülés s a szavazat rendje a helytartótanácshoz és a hétszemélyes táblához kinevezendő országbárók és titkos tanácsosok között. (Amíg ebben a fontos kérdésben nincs döntés — vélte a kancellária —, félő, hogy számos tanácsos elmarad az ülésekrőt, vagy éppen leköszön tisztéről,) A helytartótanács véleménye hű tükre volt a rendi felfogásnak, de egyben jellemző és baloldalán, mint a helytartótanácsosok. Kiviláglik ez Szent-Iványi János kir. táblai ülnök 1720-i kérvényéből: báróságért folyamodik, hogy egyben a tábla bárója lehessen, s ezáltal a nemes ülnökök jobbról negyedik helyéről a báró-ülnökök megürült, balról negyedik helyére juthasson előre. (Conc. exp. 1721. jan. 30,) 83 „(Cancellaria) ..." in reflexionem .., sumpsit functiones, in quibus . ., hactenus fuerunt constituti. . .". Őrig. ref, 1724: 8. és 3., Conc. exp, 1724. márc. 45. 84 Oríg. ref. 1726: 10.