Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század-eleji kormányhatóságokban / 250–303. o.

286 WELLMANN IMRE arra is, hogy mennyire elkedvetlenítette tanácsosait a királynak egy ellenük szóló korábbi döntése- A titkos tanácsosság — vélték — nem országos jellegű dolog, azért rá országos viszonylatban mindeddig nem is voltak tekintettel; ellenben az országbáróság a királyság első idejétől fogva miniszteri rangot jelentett, ilyen megbecsülésben is részesül mindmáig országgyűlésen, koronázáson egyaránt, s ezért az ország bárói a hétszemélyes táblán előbbvalók a titkos tanácsosoknál. Más a helyzet a helytartótanács esetében: itt a király egyrészt megszabta a sorrendet, másrészt a kamarával történő együttes tárgyalásokra nézve a senium betartását rendelte el, tekintet nélkül a tanácsosok udvari vagy országos rangjára. Ez tisztán a király tetszéséből történt így, törvények nem szabályozzák a kérdést; most is az uralkodó akaratától függ tehát a döntés. De ha már így áll a helyzet, s véleményt kell adni, hát legyen egy-egy statuson (a főpapokén, a főurakén és a nemesekén) belül tisztán és általánosságban a tanácsosság seniuma irányadó. Mindehhez a kisebbség véleménye alapján még annyit fűztek hozzá, hogy azért a titkos tanácsosok vagy más magasrangúak barátságos egyéni megegyezés alapján esetleg megelőzhessék a tanács szolgálatban öregebb tagjait. A kancellária csak részben osztotta ezt a keserű hangú véleményt. Hangsúlyozta maga is, hogy az országbáróság Szent István idejétől fogva Magyarország legfőbb tisztségeinek számított, viselői a Hármaskönyv (I, 2. és 94.) értelmében méltán előznek meg másokat, így a „solo nomine" mágnásokat is, s legközelebb állván vagy ülvén a királyhoz, elsőnek szólnak a tanácsban. Különben a hely tartótanácsosok sorrendjének szabályozásakor legfelsőbb rendelkezés mondta ki, hogy az ország szokása szerint a baronatusok rendje legyen irányadó, tekintettel egyszersmind a titkos tanácsosi kinevezés időpontjára, A király hozzájárult a kancellária előterjesztéséhez, s elrendelte, hogy ezután a helytartótanácsban is, a hétszemélyes táblán is az ország bárói üljenek és szavazzanak legeiül (az 1687:10, te. rendjében), közvetlenül utánuk a titkos tanácsosok, majd a többi mágnás; de ezeken a kategóriákon belül s a főpapok és a nemesek statusában is mindig a hely tartó tanácsos ság illetőleg a hétszemélyes táblai ülnökség seniuma adja a sorrendet e két dicasterium ezután kinevezendő tagjai között.

85 85 Conc. exp. 1725. jan. 30., Litt. Cons, 1725: 5-, Őrig. ref. 1725: 11., Conc. exp. 1725. ápr. 17.