Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

A DÉZSMA ADMINISZTRÁCIÓJA 239 kell azonban jegyezni, hogy pl- a sallópénz, keresztyénpénz több esetben, így Gömör megyében is a dézsmásokat illette a XVI. században, tehát a jegyzékekbe be sem vezették.

44 A vidékenként olykor szedett bírópénzt, rendesen egy forintot, rendszerint feltüntették a regesztumban. A gabonatizedet csak ritkán szedték a cséplés után, a törvények is tiltották. A behajtott gabonát a bíró és a két dézsmás felügyelete mellett fogadott kocsikon asztagokba hordták, Míg a tízedet el nem vitték, a parasztság a maga kalangyáihoz nem nyúlhatott. Az asztagrakásnál ismét szigorú elvek érvényesültek, lehetőleg nagy asztagot kellett készíteni, szükség szerint több helységből egy asztagba hordani a gabonát és sövénnyel körülkeríteni, A dézsmabort mindjárt hordókba öntötték és ezeket a kijelölt végházakba vagy éléstárakba szállították, Méhkast ritkán vettek természetben, mézet már inkább. A kas helyett rendesen raj pénzt szedtek, kaptáronként két dénárt. A bárányokat és kecskéket a gazda köteles volt a dézsmálás után tovább is magánál tartani, legeltetni, gyakran évekig is,

45 Itt a helyzet később, a középkorban már érvényesült szokás (1486: 42.; 1495: 39. §.) felelevenítésével oda fejlődött, hogy a gazda csak Szent Mihályig felelős a nála maradt dézsmaállatért, ezután a dézsmatulaj^onos veszélyére tartotta csak tovább, A báránytizedben rendesen fiatal, tenyészképes jerkebárányt szedtek, amely az egyes kamarai uradalmak majorságaiba került. Miután a tizedelést elvégezték és mindent betakarítottak, a decímátorok a középkorban rovásnyelet adtak a bírónak,

46 Ez a szokás megmaradt az újkorban is azzal a különbséggel, ben az egyház és a dézsmakerületek között a beszedésre létrejött egyességekre, illetve az így kialakult szokásokra. 44 1551: Dec. Göm., murányi járás; 1580: Dec. Göm. Mackó murányi provizor levele, amellyel a megyei zsellér- és raj pénzt teljesen a dézsmásoknak engedi át, ne vegyék bele tehát a jegyzékbe sem. 45 Az 1628. évi utasítás pl, lehetségesnek tartja, hogy még harmadévi bárányok is vannak kint a gazdáknál, ezek után kutatni kell és darabonként 125 dénár pénzváltságot kell egy-egyért szednij az ezéviekért csak 80 dénárt, 4ti 1481: 6. §. Ismerték azonban már ekkor is a levélben történő mentesítést is. — Tagányi kimutatja, hogy a rováshoz használt eszközről nevezték az egyes tizedkerületeket a középkorban cui/e//us-nak, magyarul pedig kés-nek (M. Gazdaságtört. Szemle lyOO. 234.). Ez elnevezések előfordulnak még a XVI, század második félében is.