Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja / 223–249. o.

240 ILA BÁLINT hogyha a beszedő tudott írni, vagy ha volt kéznél íródeák, úgy kézzel írt elismervényt kellett kiállítania, amelyet azután a bírák elszámolás végett a kamarának szolgáltattak be. Ugyanakkor maguk a bírák ellenrovást vagy ellennyugtát adtak a rovónak, amellyel ezek ugyancsak a kamarának számoltak el. A dézsmagabona cséplését a bérleti korszak első felében külön csépeltető dézsmás, a „triturátor" végezte, aki erre külön instrukciót is kapott. E szerint ő is a bírónál szállt meg, a munkásokat a helyszínen fogadta a ma is szokásos részért, amelynek nagysága a 7—12-ed rész között váltakozott. Van rá eset, amikor az utasítás csak a szalmát engedélyezi a cséplőknek, ha így is elfogadják a munkát. A munka közben a triturátor az asztag épségét a bírónál levő, a dézsmaszedő által adott nyugtával ellenőrizte, az esetleges korábbi hátralékokat is számon kellett tartania, beszednie és elcsépeltetníe. A csépléshez tartozott a szem megszóratása (ma ezt „szelelésnek" nevezik), az ocsu különválasztása, majd zsákokba rakása. Ezeket a triturátor külön felügyelete mellett szállították azután be a rendeltetési helyükre, a vég- vagy gazonaházakba,

47 Az elszámolás ez esetben is a triturátor és a bíró kölcsönös rovás-, illetve nyugtaadásával történt. A triturátor, utasítása szerint, a dézsmás mellett mintegy az ellenőr szerepét is betöltötte, kötelessége volt a dézsmás eljárása után nyomoznia és az esetleges visszaéléseket jelentenie, mert elleneseiben őt vonták felelősségre. Később a XVII. század közepetáján a külön cséplő-dézsmás hivatalt megszüntették, a deeímátorok próbacséplést végeztettek, mielőtt a falut elhagyták és ennek eredménye alapján bízták meg a cséplőket a munkával, amit a bíró ellenőrzött, Ezt az eljárásmódot olykor már a század első felében is megtaláljuk. A bérlő kamarának a tizedekből a plébánosoknak járó kvartát vagy oktávát szintén ki kellett adni.

48 Erre azonban az instrukciók értelmében csak akkor támaszthattak igényt, ha előbb megfizették az ú. rí, katedratíkumot (anyaegyház után egy, leányegyház után a fél forint). Az ellen47 Ama gabonaházaknak a jegyzékét, amelyekbe a felsőmagyarországi megyék dézsmáját kellett szállítani a XVII. század végén, tartalmazza az 1685—1693. évekről készült „extractus" (B 1188). Eger várához tartozott a teljes egri egyházmegye (Rúzsás i. m, 37.), Gömör megye részben Szendrőhöz, részben Murányhoz. 43 Az 1498: 50. §. rendel a plébánosoknak kvartát.