Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)
Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio (Második és befejező közlemény) / 179–207. o.
196 ISTVÁNYI GÉZA pedig a királynak Lackfi Dénes vajdához intézett parancsára Váradjai Péter alvajda a hátszegi oláh kerület részére 24 tartott generalis congregatiót. Itt kell még megemlítenünk, hogy Külső Szolnok megyének, mely korszakunkban mindvégig az erdélyi vajda ispánsága volt, sohasem a nádor, hanem a vajda vagy az ő nevében a szolnoki alispán tartott generális congregatiót és pedig úgylátszik külön királyi parancs nélkül. 25 A kétféle tordai gyűlés között lefolyásukat nézve nem volt különbség. Általában jellemző Erdélyre, hogy itt sokkal tovább és sokkal erősebben élt a régies színezetű formális eljárás. Jól mutatja ezt pl. a Szécsényí Tamás vajda 1342 évi tordai gyűléséből kiadott oklevél, mely az erdélyi peres eljárás szabályait foglalta össze. 26 Az okleveles bizonyításról és más anyagibb természetű bizonyításról, az inquísítióról és requisítióról meg sem emlékszik. A modernebb requísítiós eljárás előzményének tekinthető közfelkiáltás régies formájában egészen a negyvenes évekig maradt fönn Erdélyben. Csak ekkor kezdenek az esküdtek szerepelni s csupán az ötvenes-hatvanas évektől folyik a requisitíós eljárás a tordai gyűléseken is olyan formák között, mint Magyarországon. De pusztán az esküdtek és szolgabírák vesznek részt a publica attestatióban, az alispánok csak 1399-től. 27 Az erdélyi fejlődés hátrább jár, mint az anyaországé: az alispánokat a középkori Erdélyben még sokáig nem tekintik megyei tisztviselőnek. Általában a megyei hatóság kevésbbé jelentős Erdélyben, mint az ország más részeiben. Több jellemző apróság mutatja ezt a congregatiók történetében is. A requisitióra tett tanúbizonyság leírásában az első időkben csak a iurati assessorokat említik, a szolgabírákat nem. 28 A gyűlésekről kiadott iktatási parancslevelek sohasem beszélnek a megyei hatóság embereiről, csak a vajda és a hiteles hely képviselőiről. 29 A közfelkiáltásnak bizonyító jury-vé valé átalakulása egyébként a székelyeknek és a szászoknak újabb háttérbe szorulását jelentette. A közfelkiáltásban ugyanis a többi résztvevővel együtt még ők is résztvehet24 Orsz. Ltár, múzeumi törzsanyag 1360. év. 25 Janits id. m. 28. 1.; ld. még Fejér X, 4. 576. 1. 26 Teleki I. 67. 1. 27 Orsz. Ltár, múzeumi törzsanyag 1399. év. 28 Székely Okit. I. 50. 1. (1342. év); Urkundenbuch II. 6. 1. (1343. év); Fejér IX. 1. 367. 1. (1348. év). 29 Pl.-Fejér IX. 1. 126. 1.
