Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941)

Levéltári Közlemények, 18–19. (1940–1941) - ÉRTEKEZÉSEK - Szilágyi Loránd: A magyar királyi tanács első százada / 157–169. o.

164 SZILÁGYI LORÁND Hasonló nézeten van Pauler is, mikor csak egyféle királyi tanácsot ismer el.

27 A kérdés ezen részénél nehezebb annak a megoldása, hogy tulajdonképen kiket kell értenünk e különböző neveken szereplő tanácsadók alatt, akik első királyainkat az államszervezés nehéz munkájában támogatták. Ennek a kérdésnek a lehetőség szerinti megoldása azért is fontos, mert — legalább is Szent László-kori törvényeinkkel kapcsolatban — könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy azokat kizárólag az ország főurai hozták, amiből a fentebb kifejtettek alapján az következnék, hogy Szent István, valamint Kálmán alatt is, a törvényhozó testület csupán világi emberekből állott. Ennek a kérdésnek a megközelítésére egyéb forrásainkat kell megvizsgálni, így elsősorban az okleveleket. Ezek a törvényeinkkel szemben sokáig elhanyagolt jogtörténeti emlékeink egyszersmind arra a fontos kérdésre is feleletet adnak, vájjon a törvényhozásban szereplő tanács résztvett-e az ország egyéb ügyeinek intézésében és ha igen, milyen részt? Mint ismeretes, legelső törvényhozónktól maradtak fenn legelső okleveleink is, ezek azonban sokkal több viszontagságon mentek át, mint az országalapító király három kódexben is fennmaradt de cretumai, s közülük még a megbízhatóbbak is

28 csak nagyon bizonytalan nyomokat mutatnak a magyar király legelső tanácsosairól. így a pannonhalmi oklevélből (1002) s a szintén megváltoztatott formájú pécsi alapítólevélből (1009) csak azt látjuk, hogy Szent István első támogatói úgy egyházi, mint világi emberek voltak (utóbbiakat a pannonhalmi oklevél a későbbi terminológiától teljesen eltérő módon duces-nek nevezi).

29 Szintén egyedülálló a terminológiája I. András 1055. 27 A magyar nemzet története. I. 33—34. és 392. 1. 28 Ld. Szentpétery L: Szent István király oklevelei. (Szent István Emlékkönyv, Bp. 1938. II. kötet, 133—202. 1.) 29 Csak tájékoztatás végett idézzük ezeket a helyeket: Pannonhalmi oklevél; „ . .. nos ínterventu, consilio et consensu domini Anastasü abbatis de monasterío sancti Martini..."; „ . . . astantibus ducibus videlícet Poznano, Cuntio, Orchio, dominó quoque Dominíco archiepiscopo ..."; továbbá: „ ... sub testimonio prefatorum ducum multorumque comitum..." (Pannonhalmi rendt. I. 589, Szentpétery: Kritikai jegyzék. 2,), — Pécsi oklevél: „...nos cum consensuSanctissimi Ápostolicl et ín presentia eius nuncii, Azonis episcopi et aliorum omnium nostrorum fidelium episcoporum, marchyonum, comitum nec non minorum quoque personarum,,," (Karácsonyi J,; Szent István király oklevelei. 40, 1. Kr. j. 5,),