Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Levéltár és légvédelem / 19–26. o.

24 JANOSSY DÉNES nünk a legrégibb írásos emlékeinkhez fűződő eszmei értékítéletre, mégha szövegszer int és hasonmások útján már gondoskodtunk is megmentésükről. Különben is az újkori levéltárakhoz mérten csak igen csekély férőhelyet foglalnak el, tehát a legkönnyebben elmozdítható állagai a levéltárnak. Valamint a középkori okleveleket, épúgy kivételes védelemben kell részesítenünk a XVI. és XVII. századi regestraturatöredékeket is, az iratokat és segédkönyveket egyaránt, amelyeket a fentiek során épúgy mint a késő középkori okleveleket, többnyire unikumoknak kellett minősítenünk. A kivételles biztonságot igénylő levéltári állagokhoz kell sorolnunk végül az új- és legújabbkori regesztra túrák feltétlen unikum jellegű tanácsülésí jegyzőkönyveit, lajstromkönyveijt, mutatóit, szerelő- és számkönyveit, amelyeknek összessége közigazgatási, pénzügyi és igazságszolgáltatási történeti forrásaink pilléreit alkotják. Az itt felsorolt levéltári állagok hangsúlyozottabb védelme természetesen nem jelenti azt, mintha a többi fel nem sorolt, jelesül az új- és legújabbkori levéltári állagok messzemenő biztonságáról nem kellene gondoskodnunk. Ez utóbbiaknak légvédelmi szempontból való biztosítását ugyanis a mindenkori épületadottságoknak megfelelően rendelkezésünkre álló épületszerkezeti és berendezéstechníkai eszközökkel kell előkészítenünk. Amilyen nehéz azonban a levéltárakban őrzött anyag mentésének sorrendjéről egy eklektikus megállapítást eszközölni, mert hisz a levéltárnoknak — mint mondánk — a gondjaira bízott egész levéltár egyetemes megmentésére kell feltétlenül törekednie, — époly súlyos feladatra vállalkozunk akkor, ha a mindenképen mentendő anyag fizikai elhelyezésének kérdését elemezzük. Őszintén szólva e kérdésre — felelősség mellett — még nehezebb megbízhatónak látszó választ találnunk, mint a levéltári anyagnak a mentés szempontjából szük^ ségképen kívánatos gyakorlati osztályozását megejtenünk. Ugyanis a már meglevő, helyi adottságok olyan erősen befolyásolják a levéltáraknak védelmi szempontból alkalmas vagy alkalmatlan elhelyezését, hogy e problémára minden egyes esetben külön-külön kell keresni, sőt meg is találni a védelmet biztosító legjobb megoldást, A levéltárügy terén különben sem alakult még ki eddig meggyőző álláspont a levéltáraknak légvédelmi szem-