Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Levéltár és légvédelem / 19–26. o.

A LEVÉLTÁR ÉS LÉGVÉDELEM 25 pontból legcélszerűbb elhelyezéséről, mert még hiányzik a tapasztalat, mely a közfelfogáshoz szükséges legbiztosabb útmutatást nyújthatná. Eddig általában az a felfogás alakult ki, hogy a levéltárak védelme akkor biztosítható legjobban, ha a lakott helyektől távol, lehetőleg erősen fásított területen, több, kisebb épületre szétosztva, nyernek elhelyezést. Van azonban olyan ellentétes felfogás is — sőt légii j abban ennek sok híve van —, hogy a levéltárakat a legsűrűbben lakott helyen, üzleti negyedben, mindenesetre azonban a középületektől távol kell elhelyezni. Azonban hol lehet ilyen eszmei elgondolásokat megvalósítani, amikor a legtöbb levéltár rendszerint jelentős középületek közelében, sőt magukban a középületekben helyeztetett el, amelyek légi támadás esetén természetesen elsősorban vannak veszélynek kitéve! Mindenesetre a legcélszerűbbnek látszó megoldás a földalatti elhelyezés volna, legyen az bár középületben, sűrűn lakott helyen, vagy attól távol, a város határán. Egyelőre azonban ilyen megoldások híj ján a helyi adottságok mérlegelése mellett kell arra törekednünk, hogy a feltétlenül mentendő anyagot az épületnek légvédelmi szempontból legbiztosabb helyiségében helyezzük el, Mai ismereteink mellett legcélszerűbbnek látszanék ezen anyag részére épen olyan bombabiztos és légmentesen záró földszinti, alagsori vagy pincehelyiségről gondoskodnunk, mint amilyet — előírásszerinti óvóhelyül — a szolgálatot tevő személyzet részére kell biztosítanunk. Megjegyezzük azonban, hogy az óvóhely semmi szín alatt sem szolgálhat egyúttal a mindenképen biztonságiba helyezendő anyag felállításaira is. Azokat a keskenyfiímeket pedig, amelyeket a levéltári állagok védelme érdekében készítettünk, feltétlenül a levéltár épületén kívül, egy még megszervezése2 váró állami filmtárban kell majd biztonságba helyeznünk. A mindenkiépen mentendő anyag biztonságát nagyban előmozdítaná az e célra kiszemelt bombabiztos helyiségnek nem vas, hanem tiszta betonból való belső kiképzése és esetleg éghető belső berendezéseinek vízüveggel való tűzmentesítése. Ugyanennek a vízüvegnek alkalmazása volna kívánatos a raktárhelyiségekben visszamaradó, viszonylagosan unikumnak minősített levéltári állagok állványainak tűzmentesítésére. Végül nagy mértékben fokozná a biztonságot, ha a raktárhelyiségeket tiszta beton falakkal cellákra