Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

92 SINKOVICS ISTVÁN az irattár anyagát, 1773-tól 1790-ig, 1815-ben pedig folytatólagosan 1804-ig.

14 Egyik alkalommal sem tudott ellene elvi kifogásokat felhozni, sőt Lendvay Márton igazgató szavaiból az látszik, hogy az 1755-ös levéltár-irattár-szétválasztás feledésbe ment, Helyette az 1760-as, időhatárt kívánó terv felé hajlott a fejlődés, A kamara felszólítására ugyanis 1802-ben azzal védekezett, hogy a levéltár nem feledkezett meg utasításáról: az irattárhivatalból minden tíz évben át kell vennie az iratanyagot, de eleget mindaddig nem tehet, amíg megfelelő helyről nem gondoskod» nak. Eddigi iratait is csak a legszűkösebben tudja elhelyezni, az új anyag számára pedig legföljebb a "padlón volna hely, s így az iratok rendjét az összezavarás veszélye fenyegeti.

15 A legalaposabban és minden kétséget kizáróan 1834-ben fektette le a levéltárhivatal álláspontját a kitűnően képzett és a kamarai levél tar történetét jól ismerő Czigler Mihály allevéltárnok.

16 Az uralkodó érdeklődésére a kamara tanácsa 1833ban felszólította, hogy jelentse: módjában van-e a levéltárnak az irattártól anyagot átvenni, milyen utasítások szabályozzák az anyag átvételét, miért szünetel 1815 óta az iratok átadása, illetve átvétele. Az allevéltárnok nagyszabású jelentésében, mellékletként másolatban csatolva a levéltárra, a levéltár lényegére és határaira vonatkozó fontosabb iratokat {számszerint mintegy háromnegyedszázat), mereven állástfoglal az „irattári" anyag átvételével szemben. Rámutatott, hogy az előbbi átvételek (1802, 1815) teljesen elfoglalták a levéltár minden férőhelyét. Ügy, hogy nemcsak az új anyag számára nem volna hely, hanem a múltban beszállított irattári anyag nagyrésze — 1773 és 1804 között 15 departamentum anyaga segédkönyvekkel együtt — a levéltártól elkülönítve a folyosón szekrényekben nyert elhelyezést. Ezekből az iratokból gyakran kell egyeseket az előadók számára kiemelniök, kölcsönkönyvekbe bevezetniök; a kikeresés, bejegyzés, visszahelyezés a levéltár négy tisztviselőjét és szolgáját annyira igénybe veszi, hogy ezek semmi levéltári munkára nem használhatók, De nemcsak a gyakorlat szólt az újabb iratátvétel ellen, hanem elvileg és elméletileg sincsen egyálta14 Ö. L.

( kam. lt., Decr. Cam. 183/1833. 15 O. L„ kam. lt. Decr. Cam. 162/1802., Gremiale, 1802. F. 31. P. 4. 18 O. L., kam. lt., Decr. Cam. 183/1833.; Fiscale 1835. F. 14. P. 70. (Itt találhatók a mellékletek.)