Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 93 Ián megokolva, semmi királyi rendeletben nem gyökeredzik, sőt a rendeletekből és utasításokból, amelyek a „levéltári" és „irattári" anyag között a különbséget megszabják, vitathatatlanul kiderül, hogy az utóbbi nem tartozik a levéltárba. így tehát az 1802-es és az 1815-ös átvétel a királyi rendeletekkel és utasításokkal ellentétben történt. A jövőre vonatkozólag is változás nélkül fent kívánja tartani az 1755-ös elgondolást a levéltári és irattári anyag szétválasztásáról. Az irattár viszont változatlanul az ellenkező végletet vallotta. Ez a hivatal, amely feladatának a folyó élet kiszolgálását tekintette, érdektelenül idegennek tartotta az évtizedekkel előbb termelt iratanyagot, nem érzett semmiféle közösséget vele, mert ez munkájában terhet jelentett. Hamarosan észrevette, hogy az egyedüli segítség, ha a régi anyagát áthárítja a levéltárra. Minthogy ez az anyag — felfogása szerint — természeténél fogva úgyis a levéltárba tartozik. Teljesen magáévá tette a tervet, hogy a levéltár tíz évenként vegye át az írásos anyagot az irattártól. Ebből a kívánságból lassankint elv lett, amelyet „régi szokás" szentesített megállíthatatlan érvénnyé. Királyi rendeletekben ugyan ez az időhatár és a levéltár átvételi kötelezettsége nem volt lefektetve. Mikor 1833-ban a kamara parancsára az irattárnak meg kellett alapoznia álláspontját, hiába kutatott ilyenek után az irattárban és a levéltárban. 17 Csak a hosszú gyakorlatra és szokásra hivatkozhatott és mindenekelőtt a kamara tanácsa által 1817 február 5-én kiadott irattári utasításra, amely félremagyarázhatatlanul az iratanyag tíz évenként esedékes átadásáról beszél. 18 Volt azonban az irattárnak egy érve, ami előtt föltétlenül meg kellett hajolni: a régi anyag miatt feladatainak nem tud megfelelni. Az irattár minden jelentésében leküzdhetetlen helyhiányról számol be. Az iratokat földre, asztalokra fektetve, az iratkötegeket két sorba állítva az anyag őrzését még annyira-amennyire biztosítani tudják ugyan, de a használat már igen nehéz és nagyon könnyen az íratok veszedelmes összekeverését okozhatja. Egyes anyagtesteknél meg egyenesen siralmas a helyzet. A feloszlatott kamarai adminisztráció iratai a helyszűke miatt 1800-ban már a harmadik éve fekszenek a kamarai épület 17 0. L., kam. lt. Gremiale 1833. F. 1. P. 43. 18 O. L., kam. lt. Gremiale, 1817. F. 1. P. 24., 1832. F, 1. P. 43.; Az instructio V. Sectio ja.
