Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Istványi Géza: A generalis congregatio : első közlemény / 50–83. o.

A GENERALIS CONGREGATIO 51 doljuk azonban, hogy ezek után az előzmények után sem lesz hiábavaló munka e fontos igazságszolgáltatási intézményünk történetével, mint a középkori „hivataltörténet" egyik nevezetes szakaszával, újból foglalkoznunk. Egyrészt azért, mert a generalis congregatiók történetének eddigelé még nem jutott külön, Önálló monografikus földolgozás, csupán az összefoglaló jogtörténeti művek keretében tárgyalták- Ennek következtében csak főbb alapvonalait vázolták föl, a részletkérdések, a kisebb, jelentékteleneknek látszó változások elsikkadtak, pedig ezek — kivált, ha a külföldi analógiákkal is összevetjük őket — sokszor a társadalmi élet változásaira vetnek fényt. Másrészt azért, mivel a multszázadbeli jogtörténetírók szemlélete meglehetősen merev, statikus. Némi túlzással azt mondhatnók, hogy csupán keresztmetszetet készítenek, csak kész eredményeket adnak, magának a fejlődésnek érzékeltetésére nem gondolnak. Sokszor esnek abba a hibába, hogy a XIV. századbeli oklevelekből nyert képet XV, századbeli oklevelek adataival egészítik ki, Nemigen érintik a kérdés társadalmi vonatkozásait sem, pedig csak ezek figyelembevételével lehet a jogtörténet tényeit megfelelő módon magyarázni, csak így lehet azokat a történelmi élet egészébe beleilleszteni. 1. A XIII, század a magyarság belső történetének egyik legválságosabb, legforrongóbb korszaka. A megelőző két keresztény évszázad lassú fejlődésében a vidéki magyar társadalom ekkor érett európaivá. A királyi társadalomszervezetbe apránként fölszívódott és ott aktív, társadalmi szerepet vivő serviens rétegek egyre hangosabban léptek föl, s néha forradalmi színezetű megmozdulásaikkal, de sokkal inkább folyamatos, szívós előnyomulással széttörték a királyi berendezkedés kereteit, maguk is részt kértek a társadalom irányításából. Törekvéseiket egy évszázados küzdelem után siker koronázta. Az addig abszolút királyi hatalom kompromisszumra kényszerült velük szemben. Mindig több és több teret engedett nekik a közhatalom feladataínak ellátásában s így közvetve a társadalom vezetésében, adminisztrálásában és — ami a középkorban elválaszthatatlan ettől — az igazságszolgáltatásban is. A XIII, században megváltozott a magyar igazságszolgáltatás szervezete. A vidéki bíráskodás eddigi szer4*