Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Juhász Viktor: A városi levéltár selejtezése / 180–193. o.

182 JUHÁSZ VIKTOR A régi városi közigazgatási élet, miként a vármegyei is, inkább az előjogok és közszabadságok védelmére, valamint a jogrend biztosítására helyezi a súlyt — a közérdek előmozdítása pedig csak ezután következett; a városoknál ugyanis a munícípalis jogok biztosítása volt az első feladat, így a városi önkormányzat véleményező, intézkedő s bíráskodó tevékenysége 1848-ig jórészben a polgári jogok védelmében merült ki. A fenti körülményekre különösen figyelemmel kell lennünk mind a városi levéltár selejtezési kérdésének tárgyalásánál, mind a selejtezés kivitele alkalmával. Levéltárunk anyagát ugyanis összefüggő, kerek egésznek kell mindig tekintenünk, amelyet lényeges részeitől megfosztani helyrehozhatatlan tévedés lenne. Csupán annak járulékos részei eshetnek selejtezés alá s az amputálást óvatosan, nagy gonddal kell végeznünk, nem szabad könnyelműen kockára tennünk a levéltárnak élő organizmusát! De nem szabad ugyanakkor szem elől téveszteni azt a kapcsolatot, illetve jogviszonyt sem, amely fennállott a múltban és fennáll még ma is a mindenkori államhatalomnak többé-kevésbbé változó szervei és a városi önkormányzat között. Az államhatalom és az önkormányzat egymásra kölcsönösen gyakorolt hatásában sok tanulságra és tapasztalati tényre bukkanhatunk és láthatjuk, hogy a városi önkormányzat a selejtezés helyes megoldásában is mily szolgálatokat tehet és mennyiben lehet az állami közigazgatásnak suffraganeus hatósága vagy szerve, A selejtezést elrendelő közgyűlési véghatározatok meghozatala alkalmával általános szabályként hangoztatják a városi önkormányzatok, hogy azok az íratok selejteztessenek ki, amelyek megőrzését semmiféle érdek sem kívánja vagy jogszabály sem írja elő. Ügy látszik, mintha jogilag rendben volna e kérdés, hiszen a törvényhatósági közgyűlés és az azt jóváhagyó kormányhatóság a maga súlyával döntötte azt el, azonban nem tévesztendő szem elől az a fontos körülmény, hogy a selejtezés kiviteléért és helyes végrehajtásáért nem a közgyűlés, még kevésbbé a kormányhatóság, hanem a levéltárnok felelős, még a jövő nemzedékek előtt is; a levéltárnok fegyelmi felelőssége e tekintetben kétségtelen. A dogmatikus jogi irodalom szerintünk még a felett is vitatkozhat, vájjon a levéltárnok a selejtezés alkalmával elkövetett tévedéseinek káros következményeiért is nem vonható-e felelősségre? Tehát nagyon vigyáznia kell a levéltárnoknak, hogy leendő értékeket ne