Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Juhász Viktor: A városi levéltár selejtezése / 180–193. o.

A VÁROSI LEVÉLTÁR SELEJTEZÉSE. Ha érdemlegesen óhajtunk foglalkozni kitűzött kérdésünkkel, ismernünk kell az elmúlt koroknak városi szervezetét, kormányzatát és lehetőleg el kell mélyednünk a közigazgatásnak történetében. Tanulmányaink eredményeképen rá fogunk eszmélni arra, hogy „consilium futuri ex praeterito venit", a jelenen keresztül u. í. egybekapcsolódik a múlt a jövővel s a régi városi közigazgatás nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is nyújthat tanulságokat, amelyek az iratok selejtezésénél zsinórmértékül szolgálhatnak. Gondoljunk pl, a céhek irataira; ki lehet-e azokat megfontolás nélkül selejtezni? Pedig mily meggondolatlanul selejtezték ki azokat a világháború előtti időkben, értékes anyaguktól fosztva és csonkítva meg így a városi levéltárakat! Bár a városi közigazgatás történetében a változást látjuk állandónak, mégis állandó tényezőkre is bukkanhatunk benne, mivel a már történetívé vált időknek városi közigazgatása is a maiakkal jórészben azonos közszükségleteket és igényeket volt hivatva kielégíteni. Pedig a mai kornak felületes szemlélője a régi városi kormányzati emlékek között — amint nem egy ízben tapasztaltuk — csak a tiltó és korlátozó rendelkezések zuhatagára figyel fel, annak következményeképen, hogy a hódoltság utáni korban a bécsi haditanácsnak sokszor kíméletlen rendeleteit végrehajtó katonai parancsnokok, valamint az udvari kamara provizorjai s azok helyettesei és nem a polgári hatóságok vannak a hatalom birtokában. Igaz, hogy majdnem összeroppantak a városok a rájuk zúdított erőszakosságok és terhek nyomásai alatt, de mégis láthatunk a XVII—

XVIII. századi intézkedésekben helyes, életrevaló célkitűzéseket, eredményes kezdeményezéseket ipari-, kereskedelmi — tömörebben kifejezve: közgazdasági — érdekek előmozdítására, kulturális, sőt szociális intézkedéseket is, ha mindjárt halvány kontúrokkal is.