Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

A LEVÉLTÁR VÁLSÁGA 15 igen különböző mértékű lehet, de mindenképpen azzal jár, hogy a közlevéltári intézményeket és tisztviselőit további szálakkal fűzi az élő közigazgatás hatalmas gépezetéhez. A selejtezéssel és az iratanyag átvételével, beszállításával, elhelyezésével, rendezésével s hiányainak helyreállításával még nem szabadult meg a levéltár minden gondtól, amit sajátosan az ilyen modern anyag hárít reá. Ez íratok romlandó papíranyaga, a tinta és a maradandóság szempontjából annyira kétes értékű gépírás megóvása súlyos problémák, amelyek megoldottnak még egyáltalán nem tekinthetők. A legjobb megoldás természetesen a megelőzés, a prevenció volna, vagyis a megfelelő íróanyag kiválasztása s az iratoknak már a regísztratúrákban azzal a gonddal és eljárással való kezelése, amelyet a levéltárak nyújtanak, Ezért hangoztatják újabban, hogy a levéltárvédelmet tulajdonképpen már a regisztratúrákban kell kezdeni s evégből azokat a levéltári szervek felügyelete és ellenőrzése alá kell rendelni. Ez a kapcsolat azért ís kívánatos, mert így a levéltárnoki tapasztalat minden bizonnyal egészségesen érvényesülhetne az élő igazgatás ügykezelésének fejlesztésében ís, viszont nem tagadható, hogy az ilyen feladatok igen megtetéznék az állam levéltári szerveinek és közlevéltári intézményeinek adminisztrációs munkáját. A levéltáraknak az élő igazgatással a modern iratok tömegein keresztül szövődő kapcsolatai előreláthatólag előbb-utóbb hatást fognak gyakorolni a levéltári intézmények tisztviselői karának személyi összetételére és a levéltárnokképzésre is, Előlép az a követelmény, hogy a levéltárnoknak nemcsak a történetét kell ismernie az ügyigazgatásnak, hanem egész mai alkatát és funkcióját is, egyébként a feladatok és a képesség között betölthetetlen ür szakad fel. Vájjon a selejtező, a selejtezést irányító, ellenőrző, a selejtezési tervezeteket felülvizsgáló levéltárnok munkája megnyugtató lesz-e s vájjon egyáltalán úrrá lehet-e a selejtezendő iratanyag felett, ha nem ismeri az azt létrehozó szerv feladatát, hatáskörét, szerkezetét, működését, ügyrendjét, fel- és alárendeltségi helyzetét és az adminisztráció egész gépezetében elfoglalt helyét. Hogy az ilyen személyi követelményeknek miként fog elég tétetni, a levéltárnok! vizsgák és iskolák átalakulnak, esetleg megosztódnak-e, vagy már az alapképesítések — jogi, bölcsészeti, technikai végzettségek — változataiban nyer-e kifejezést, ma még alig látható, de mindenesetre az idők