Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A M. KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 153 mindkét ügyosztályon külön könyvekbe másolták le a tanácsi határozatokat (liber resolutionum) és különbé az elvi jelentőségű végzéseket (liber normalium). A másolatra váró szövegeket az egyik számvevőtanácsos jelölte ki, meghatározta, hogy mit másoljanak betűszerint és mit csak kivonatosan. Ugyanő gondoskodott róla, hogy az elvi jelentőségű határozatokat letisztázásuk után körözzék tudomásulvétel végett az ügyosztály valamennyi tisztviselője között, Ugyancsak egy-egy számvevőtanácsost bíztak meg mindkét ügyosztályon az illető ügyosztály felügyelete alá tartozó hatóságok és hivatalok személyzetének nyilvántartásával, az ú. n. személyzeti kimutatások (status personales) szerkesztésével. Áz adóügyi ügyosztályon a megyei, az alapítványügyin pedig az alapítványi tisztviselőket tartották nyílván. Az alapítványügyin ezenkívül az ország valamennyi lelkészi és kápláni állását is számbavették és minden változást külön könyvben, a lelkészségek rendezési könyvében (liber regulatíonis parochíarum) jegyezték fel, amit az újonnan létesített lelkipásztorságok személyzeti jegyzékének (status personalís novarum animarum curatiarum) is neveztek. Személyzeti kimutatást vezettek végül a szerzetesekről is (status personalís relígiosorum). * Mindkét ügyosztály feljegyzési könyvet vezetett a számadásokban elmarasztalt számadókról (liber praenotationis super convíctivis). Ebben a számvevőhívatali véghatározat kiállításakor feljegyezték az elmarasztalt számadó nevét, a hiányzó összeget, továbbá a számadásra vonatkozó adatokat, valamint a hiány pótlására kitűzött határidőt, A másik oldalon pedig a törlesztés megtörténtét és módját tüntették fel. Ezt a könyvet minden hónapban ánézték, s ha a számadók a kitűzött határidőt nem tartották meg, további eljárás végett azonnal értesítették a helytartótanácsot. Az alapítványügyi ügyosztályon táblázatokat készítettek a törvényhatóságok jelentései alapján az új alapítványokról, mégpedig külön-külön a vallásiakról, a tanulmányiakról és a világiakról. Másolataikat minden félév végén bemutatták a helytartótanácsnak. Amikor azután a táblázatos füzetek annyira felszaporodtak, hogy könyvet alkothattak, bekötötték őket, s ezeket a könyveket az új alapítványok feljegyzési könyveinek (libri praenotationum super novís fundationibus) nevezték.