Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.
154 EMBER GYŐZŐ Külön kimutatást (status bonorum) vezetett az alapítványügyí ügyosztály a helytartótanács felügyelete alatt álló alapítványi jószágokról, s ezekben a birtokokkal kapcsolatos minden változást feljegyzett. 1803 óta azok az intézmények, amelyeket nem közvetlenül irányított a helytartótanács, hanem csak felügyelt igazgatásukra, amilyenek voltak a menhelyek, szegényházak, kórházak, templomok, kápolnák, papnöveldék stb., év végén nem számadást terjesztettek a tanács elé, hanem kimutatást követeléseikről és tartozásaikról (status activi et passiví). Ezeket az alapítvány ügyi ügyosztály nem a számadások jegyzékében tartotta nyilván, hanem feljegyzési könyvet (liber praenotatíonum super submíttendís in locum rationum statíbus activís et passivís) vezetett róluk, amelyben minden hatóságnak és minden intézménynek külön rovata volt. Ha azt látta, hogy a tőkét folyó kiadások fedezésére fordítják, rosszul vagy .bizonytalan helyen kamatoztatják, a kamatokat nem hajtják be, az új adományokat nem könyvelik el, a kiadásokat túlságosan szaporítják, hivatalos jegyzék formájában, amit rendesen iktattak, azonnal értesítette a tanácsot. Egyebekben ezeket a mérlegeket ugyanúgy vizsgálták felül, mint a rendes számadásokat. A hivatali segédkönyvek másik részét nem az ügyosztályok, hanem az irattár készítette el, A beadványi jegyzőkönyveken és számadási jegyzékeken kívül ilyenek voltak még: a szerződések könyve (liber contractuum) t amelybe az alapítványi javakra vonatkozó szerződéseket, az utasítások könyve (liber instructionum), amelybe a számvevőhívatalnak és a számadással tartozó hivataloknak és tisztviselőknek adott utasításokat másolták, 110 s végül a térítvények könyve (liber reversalium), amelyben a számvevőhivataltól kikölcsönzött iratokat tartották számon. * A számvevőhívatal munkájának jelentékeny része telt el azzal, hogy a helytartótanács részére bizonyos időközökben rendszeresen kimutatásokat (deductíones) készített. Az 1803-i utasítás szerint a következő kimutatásokat készítette: 110 Az adóügyi ügyosztálynak külön prodromusa volt, amely az ügyintézés szabályait tartalmazta.
