Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.

A M. KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 145 tiszt és a számvizsgáló tisztviselő. E tanács jegyzőkönyveit mindig a helytartótanács elé terjesztették. Ha a számadásban a nehézségek elküldése után fedeztek fel új hiányokat, ezeket újabb nehézségek formájában tudatták a számadókkal. Ha újabb hibákra az újabb nehézségek közlése után bukkantak, jelentést tettek a helytartótanácsnak, hogy az közölje ezeket az illető hivatalokkal. Hasonlóképpen véleményes jelentéssel fordult a szám vevőhivatal a helytartótanácshoz abban az esetben is, ha a véghatározat kiadása után jöttek rá lényeges tévedésre. A számvevőhivatal véghatározatait elsőfokú ítéletnek (príma notio) tekintették, kivéve a megyei és városi adókezelőknek adottakat, minthogy ezeket a számvevőhivatal állította ugyan ki, de az illető törvényhatóság írta alá. A számadó vagy megtérítette a megállapított hiányokat, vagy pedig jogában állott hat héten belül kegyelemért folyamodni, avagy az ügyet a törvényes pörös útra terelni. A hat hét elteltével ezt a jogát végérvényesen elveszítette. Az igazságszolgáltató hatóságok előtt a kincstár érdekét alsó fokon az alapítványi uradalmi ügyvédek, felső fokon pedig a királyi ügyigazgatóság védte. A számvevőhivatal tartozott térítvény ellenében és jegyzék kíséretében az ügyre vonatkozó összes ügyiratokat rendelkezésükre bocsátani, A számadások felülvizsgálásával kapcsolatos összes iratokat a számvevőhivatal állította ki, de nem valamenynyit írta alá. A megyékkel és városokkal közvetlenül nem érintkezett, a hozzájuk szóló iratokat aláirás nélkül terjesztette a helytartótanács elé. A nehézségeket (difficultates) és az újabb nehézségeket (superdifficultates) az írattárnok és a számvevő látta el aláírásával. A számadások rendbentalálásáról szóló bizonyítványokat (attestata), a rendezésüket tanúsító felmentéseket (absolutoría) és a rendezésre váró tételeket megállapító véghatározatokat (finales decisiones) az illető számvevő, számvevőtanácsos és a fogalmazó írta alá, Ezeket azonban nem közvetlenül a számvevőhivatal adta át az érdekelteknek, hanem tudomásulvétel végett bemutatta a helytartótanácsnak, ahonnan továbbították azokat. A kimondottan számvevői munkán, a számtartáson (contátio) és számvizsgálaton (censura) kívül a számvevőhivatal harmadik feladata az volt, hogy szakkérdésekben Levéltári Közlemények 10