Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése III., A számvevőhivatal : harmadik és befejező közlemény / 130–157. o.
A M, KIR. HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 131 Felülvizsgálta mindazoknak az alapoknak, pénztáraknak, hivataloknak, intézményeknek, jószágigazgatóságoknak stb, számadásait, amelyek a tanács felügyelete vagy igazgatása alatt állottak. Ilyenek voltak a különböző egyházi és világi kegyes alapítványok, a lelkészpénztár, az országpénztár, a tartományi biztosság, a helytartótanács gondnoki tisztét betöltő irattárnok, zálogházak, árvaházak, javítóházak, kórházak, szegényházak, amiknek száma az államhatalom népjóléti politikájának eredményeképpen egyre szaporodott. Az államhatalomnak benyomulása egyházi területre Mária Terézia uralkodásának utolsó tizedében az állami hatóságok, így elsősorban a helytartótanács hatáskörét jelentékenyen megnövelte. A feloszlatott szerzetesrendek vagyonából létesített vallás- és tanulmányi alapot a helytartótanács kezelte, hasonlóképpen az egyetem fenntartására rendelt birtokokat. Mindezek külön pénztárt vezettek, közülük némelyek mellett külön számvevők is voltak, ^végső fokon azonban valamennyien a helytartótanácsnak számoltak el. A fejlődés folyamán a helytartótanácsi számvevőség munkája fokozatosan növekedett, s ezzel kapcsolatban fontossága is mindinkább nagyobb lett. A helytartótanácsi irodaígazgató alá rendelt segédhivatalból a tanács főhatósága alatt álló, de egyre önállóbban működő szakhivatallá alakult át. A hozzája közvetlenül befutó vagy véleményadásra, illetőleg tudomásul vételre áttett iratokat külön iktatta, kiadványait maga fogalmazta és tisztázta, ügyiratait saját irattárában helyezte el és őrizte. Az önállósulás útján jelentős lépést jelentett II. Józsefnek Niczky ,,Planum"-át életbe léptető 1783. október 24-én kelt rendelete, amely az egyházit véve csak ki, az összes többi helytartótanácsi bízottságot megszűntette. Eddig a tanács nevében a számvevői bízottság (commissio rationaria) ellenőrizte a számvevőség munkáját, javaslatait átnézte, szükség esetén változtatott rajtuk. Az ügyosztályi munkán felépülő új rendszerben a számvevési ügyek nem kaptak külön ügyosztályt, hanem teljesen a számvevőség hatáskörébe kerültek. Innen számíthatjuk a helytartótanácsi számvevőinvatal önállósulását. A tanács felügyeleti joga ettől kezdve csak a személyzeti és fizetési kérdésekre (status personalis et salarialis) terjedt ki, a számvevői munkát a hivatal önállóan végezte. Mint véleményező szakhivatal a tanács rendelkezésére állott, hasonlóan az e korban alakult egyéb szakhivatalokhoz, pl, az 1788 óta mű9*
