Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

12 SZABÓ ISTVÁN maguk után vissza. Akkor, amikor a levéltári intézmények az újkori bürokrácia növekvő írattömbjeivel szembekerül­tek, szükségszerűen meg kellett születnie a provenieneia elvének s ennek uralkodó paranccsá kellett lennie akkor, amikor a modern bürokrácia további óriási tömegei nehe­zedtek reá a tudományos műhelyek feladatát végző levél­tári intézményekre. Az összetorlódó nagy anyagnak azt az aprólékos és utóbb kifejezetten tudományos szemponto­kat követő feltagolását és új segédkönyvekkel való ellá­tását ugyanis, amelyet az első megtorpanás óta többnyire még a regisztratúrákban, majd a levéltárakban végeztek, nem lehetett folytatni, A tartalmi tagoltság ma a kutatást sok esetben tagadhatatlanul megkönnyíti, a modern anya­got így átrendezni azonban — egyszerűen elképzelhetet­len feladat. A proveníencía-elvben tehát mintegy a szük­ség törvénye szerint védő fegyver jelentkezett a levél­tárakra zúduló új irattömegekkel szemben s alkalmazása annál jogosultabb, mivel a regisztratúrák rendszere is fo­kozatosan fejlődött és tökéletesedett, méltónak mutat­kozván a megmaradásra, A nagy íratáramlásnak elsődleges és szemmel is le­mérhető eredménye az, hogy térfogatra az új anyag az ú, n. „régi" anyaghoz viszonyítva egyre jelentékenyebb s hovatovább azt túl is szárnyaló lesz s az ismeretlen, aki végigjárja e levéltárak raktárfolyosóít, meglepetve — s talán csalódva is — jön reá, hogy a modern levéltárépü­letek napfényes raktárait több-kevesebb mértékben közel­múltból származó faszcikulusok töltik meg, közöttük a tá­voli századoknak a levéltár szempontjából oly reprezen­tatív okleveles emlékei már csak süllyedő kis szigetnek tűnvén fel. Néhány adat a sorok írójához legközelebb eső magyar országos levéltárról e megállapítást élénken il­lusztrálhatja. A levéltárt az 1914—18. években építették s az épület a legmodernebb levéltári épületek közé tarto­zott elkészültekor. Raktáraínak befogadóképessége 30,000 állványméterre rúg, az állványok mélysége 42 cm. A le­véltárban elhelyezett 80,000 darab középkori (1526-íg) ok­levél külön vaslemez dobozokban a 30.000 méterből mind­össze kb, 400 állványmétert kíván, míg a történeti Magyar­ország összes államszerveínek levéltári anyaga az 1867. évig, amikor az osztrák-magyar kiegyezéssel véglegesen bevezettetett a miniszteriális kormányrendszer, kb. 20,000 állványméteren sorakozik fel. Hogy az utóbbival szemben is mit jelent a modern anyag, elég arra hivatkozni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom