Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A levéltár válsága / 7–18. o.

A LEVÉLTÁR VÁLSÁGA 13 egyetlen minisztérium 1896—1915, évi két évtízedi anyaga több, mint 1.000 állványmétert követelt. Könnyű kiszámítani, hogy a befejezéshez közeledő 1867—1967. évi lustrum miniszteriális ügykezelési anyaga egymaga sem fér el 30.000 állványméteren, vagyis az egész épületben. Pedig ezt az anyagot saját szempontjaik szerint már a minisztériumok regisztratúráiban többnyíre erősen megselejtezték s — ami nem kevésbbé figyelembe veendő — a minisztériumokon kívül még sok egyéb országos központi hatóság, hivatal és intézmény anyaga is az ország központi levéltárában várja végleges elhelyezését. Az egyes korokból származó levéltári anyag mennyiségének aránya más államokban természetesen eltérően alakul, hiszen a hódító törökségnek a középkori emlékre is oly pusztító invázióját nem kellett elszenvedníök, de különbségek állhatnak elő annak következtében is, hogy a kormányzat és közigazgatás alkata s a függvényeként jelentkező írásbeliség mértéke az egyes államokban szintén különböző. Abban azonban sehol sem lehet különbség, hogy olyan folyamatról van szó, mely megállás nélkül halad és növekedik. Mindenesetre számolni kell azzal, hogy az írattermelés a jövőben is egyre nagyobb méreteket fog ölteni s a levéltárakkal szemben támasztott férőhely-igény is fokozódni fog. A kibontakozó új probléma elsősorban tehát helyíségprobléma s azzal a követeléssel lép fel, hogy a közlevéltárak fenntartóínak fel kell számolniok a levéltárakról alkotott eddigi fogalmaikat. Ha a levéltárakba betelepülő modern anyagtömegek nem jelentenének egyebet, mint új és új épületeket számukra, akkor is már lényegesen átalakítanák a mai levéltárképet. A probléma azonban nemcsak külsőleges, hanem a levéltárnoki hivatást és a levéltári munkaterületet is közelről érintő. A modern anyag ugyanis a fenntartás és kezelés szokványos követelményeinek munkatöbbletén túl más feladatokat is hárít a levél tárnokra s horderejűk felméréséhez elég csak a selejtezésről, az anyag konzerválásáról, a különböző regisztratúrák átvételének és ellenőrzésének adminisztrációjáról s az anyag használatának a levéltárnok feladatát megsokszorozó nehézségeiről szólni. A selejtezésről már sok különböző vélemény hangzott el s vannak akik a radikális selejtezéssel szemben az anyag teljes érínthetétlenségének és selejtezhetetlenségének elvét képviselik. Nem indokolatlan azonban a gyanú, hogy