Levéltári Közlemények, 17. (1939)

Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.

100 SINKOVICS ISTVÁN köteles az átvett anyagot számvevőségi tisztviselő jelenlétében összezúzatni.

35 Hogy a felesleges iratanyag terhétől megszabaduljanak, mielőtt 1784-ben a hatóságot Budára költöztették volna át, II. József felszólította a kamarát, hogy a saját, valamint a kamarai adminisztrációk levéltárában őrzött mindazokról az iratokról állítson jegyzéket össze, melyek semmi használatra nem valók és nyugodtan papírmalomba továbbíthatók. A kamara elsősorban a számvevőség irataira gondolt és utasítására a számvevőség a felfogása szerint, teljesen nélkülözhető iratokról el is készítette a kívánt kimutatást. A pusztulásra szánt iratanyag — 283 köteg és. több láda — főleg számadásokból, havinaplókból, jegyzékekből, heti és havi kivonatokból állott, amelyek a katonaság részére történt gabonaszállításokra, a harmincadhivatalokra, tarifákra, a rovásadóra, sóügyekre stb, vonatkoztak. A XVI., XVII. és XVIII. századból való darabokvegyesen előfordultak az 1550-es és az 1782-es két végső időhatár között; egyrészük a szepesi kamara iratanyagából került a számvevőség őrizetébe. A számvevői hivatal által felsorolt szűkszavú tételek egymagukban is megvilágították a kamara előtt, hogy ez a selejtezés nem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszott. Elsősorban azért, mert a jegyzékben szereplő íratok közül egyesek valósággal levéltárérdemes anyagnak tekinthetők: javak birtoklását igazolván, a királyi kincstár jogaínak védelmére szolgálnak, vagy legalább is erre útmutatást adnak. A gyakorlat szerint a számadásokból nem egyszer a kincstár régi igényeit nyomozhatták ki és magánosok követeléseit cáfolhatták meg. Különben pedig a történet megvilágosítására is — a XVIII. században szokatlan érv az iratanyag ki nem selejtezése mellett — gyakran elsőrangúan hasznosíthatók régi számadások adatai. Aláhúzottan a volt budai adminisztráció 1688—1709. évi számadásait emeli ki a kamara, amelyeket a számvevőség szintén a megsemmisítésre szánt iratok jegyzékébe vett be. Mindezek alapján azt ajánlja, hogy külön kebelbéli bizottságot kellene kirendelni, és ez darabról-darabra haladva döntsön az iratok sorsáról. Minthogy pedig ilyen hosszúlélekzetű munkába a hatóság átköltöztetése előtt nem lehet bele35 O. L., kam. lt., Praesid. com. J. Erdődy, 1772. Nov. nr. l.„ Ben, res. 1772. dec. 4., 5., 3. §., 1773. Nov. nr. 22. 2. §., V. ö. HerzogL i. m. Lev. Közi. IX. (1931} 255. 1.