Levéltári Közlemények, 17. (1939)
Levéltári Közlemények, 17. (1939) - ÉRTEKEZÉSEK - Sinkovics István: A magyar kamara selejtezéseinek története / 84–129. o.
A MAGYAR KAMARA SELEJTEZÉSEINEK TÖRTÉNETE 99 meggazdagodtak, rendeltetése összetettebb lett. Ezt a változást jegyezte reá Gervay Károly, a kamarai-kincstári levéltár utolsó igazgatója 1873-ban érdekes találkozásként éppen a levél táralapító 1755-ös utasítás hátlapjára. Az ősiség eltörlésével, a telekkönyv bevezetésével, az úrbériség és a tized kárpótlásával „ezen hivatalnak egyik teendője, t. i. a királyi Jog védelmére és igazolására szükséges okmányok kifürkészése elesett," de ezzel nem omlott össze a levéltár létjogosultsága, „Millió pénzértékű" okmányok, letétek, szerződések őrzésének felelőssége nehezedik reá, nagyfontosságú segítséget tud adni a tagosítási és úrbérrendezési munkálatokhoz, és az Árpádok koráig visszanyúló „történelmünkre nélkülözhetetlen" iratanyagából a fellendült magyar történetírás „tudományos kifogyhatatlan kincseket" hoz napvilágra, 34 II. A számvevőségi iratok selejtezése. Az évről-évre hatalmasabb és éppen ezért a kamarai hivatalok ügymenetét akadályozó iratanyag keretek közé szorítására egyetlen nyitva álló út: a selejtezés volt, Ehhez a megoldáshoz a magyar kamara hivatalai közül elsőnek a számvevőség folyamodott. Már a XVIII. században megkezdte az irattárában felhalmozódott tekintélyes iratanyag fokozatos kiválogatását és megsemmisítését. Az első selejtezések természetesen nem voltak egységesen szabályozott és egyenletes gyakorlat folyományai, hanem pusztán sürgető helyhiányból a használhatatlannak látszó iratfélesé£ek eltávolítását jelentették. Az iratselejtezést a régi harmincadszámadások megsemmisítése vezette be, Miután akkora tömeget tettek ki, hogy elhelyezésük lehetetlenné vált, a kamara 1772-ben — az utolsó húsz év anyagát kivéve — kiselejtezésükre kért engedélyt, Mária Terézia, miután előbb a megsemmisítésre szánt anyag természetéről tájékozódást nyert, hozzájárult a kéréshez, de azzal a megszorítással, hogy 25 évnél fiatalabb iratokat nem selejtezhetnek ki, megtartják az ország határain lévő harmincadhívatalok számadásait az első három évből és nem semmisítik meg az elszámolások között talált évi vagy negyedévi kivonatokat. Megengedte továbbá, hogy a kiselejtezett számadásokat papírkereskedőnek adják el, aki 34 0, L„ kam, lt. Instr Div. Fasc. 3. Nr. 137. 7*
