Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

;04 EMBER GYŐZŐ és az irattári kezelésben sem volt különbség az egyházügyi és a többi ügyosztály között. Változást csak az 1786, esztendő hozott. Ettől kezdve egészen 1890. ápr. 18-ig újra két helyen iktatták az egyházügyi bizottság elé utalt beadványokat. Ekkor vezették be a bizottsági ügyintézésnek a kancelláriáknál meghonosodott rendszerét. Az előadó tanácsosok, kivéve az 1790. ápr. 18-tól 1794, márc. 15-ig terjedő időt, amikor mégegyszer visszatértek a régi rendszerhez, most már nem a tanács, hanem a bizottság ülésem terjesztették elő véglegesen javaslatukat. A bízottsági ügyek, ellentétben a korábbi gyakorlattal, csak akkor kerültek a tanács elé, ha a bizottság nem tartotta magát elintézésükre illetékesnek. A bizottság tehát, s ez a lényeges különbség, nem előkészítette, hanem átvette a tanács munkáját. Minden héten tartott üléseiről a tanácsülésí jegyzőkönyvek mintájára jegyzőkönyvet vezettek, amit az előadó tanácsos és a bizottság elnöke írt alá, bemutatták a tanács elnökének, aki megtette esetleges észrevételeit, jóváhagyása jeléül ugyancsak aláírta, majd továbbította az udvarba. A tanács helyett, illetve nevében, tehát csak az elnök ellenőrizte a bizottság munkáját. A folyó ügyekről külön jegyzőkönyvet vezettek, amit csak a bizottság elnöke hagyott jóvá. Az ügyintézés és iratkezelés többi része olyan volt, mint más ügyosztályokon. Az egyházügyi bizottságnak, illetve előadó tanácsosaínak, a segédhivatalok minden tekintetben rendelkezésükre állottak. Hasonlóan működött a tanulmányügyi bizottság (commissío studíorum, c, litteraria), amelyet 1785-ben szerveztek újjá. Korábban, 1776-tól 1783-ig, volt már a helytartótanácsnak egy tanulmányügyí bizottsága, amelynek tagjai mind helytartótanácsi tisztviselők voltak, csak olykor jelent meg az ülésen egy kamarai tanácsos,

57 egészen kivételes esetekben egy-egy egyházi férfiú. Ez a bizottság, amelyben az elnökön kívül még 4 tanácsos, 1 titkár, 2 tollvívő, később még 1 jegyzőkönyvvezető foglalt rendszeresen helyet, s amelyet az ügyosztályi rendszer bevezetésekor feloszlattak, sokkal nagyobb önállósággal működött, mint a tanács többi bizottsága. Fennmaradt jegyzőkönyvei és iratai arról tanúskodnak, hogy kerültek eléje olyan beadványok is, amelyek nem mentek át a tanács iktatóhíva57 Rendszerint jezsuita ügyekben, A commissíot ilyenkor raíxtanak, egyébként puranak nevezték.