Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

72 EMBER GYŐZŐ szített és azt minden év végén a király elé tartozott terjeszteni. A királyi határozatokat és leiratokat, valamint a fontosabb beadványokat az iktatóhivatal az elnökhöz továbbította, aki ezekre sajátkezűleg vezette rá a praesenta-t, majd visszaküldte őket, hogy bevezessék az iktatókönyvbe. Szükség esetén intézkedett, hogy soron kívül kerüljenek elintézésre, ha pedig súlyos érvei voltak a királyi döntéssel szemben, nem iktattatta és nem vitte a tanács elé a rendeletet, hanem előzőleg jelentést tett és az iratot addig magánál tartotta, Felügyelt rá, hogy az ügyeket kellő időben elintézzék. A későbbre halasztott ügyiratokról három hóiiaponkint kimutatást készíttetett, amelyben az előadó nevét és a késedelem okát is feltüntették, s ezt a kimutatást a király elé terjesztette. Szükség esetén rendkívüli üléseket is összehívhatott. Egy-egy fontosabb ügy előadóját maga jelölhette kí, tekintet nélkül arra, hogy melyik ügyosztályba tartozott. Az ilyen ügyiratokat köröztethette a tanácsosok között, hogy az ülés idejére már tájékozottak legyenek. Ha a szavazatok egyenlő arányban oszlottak meg, az elnök szava döntött, akinek jogában állott, hogy a tanács felterjesztéseit külön megjegyzések kíséretében terjessze fel. Ha a kiadvány aláírásakor úgy találta, hogy az elintézés nem megfelelő, az ügyet újból tárgyalásra tűzhette ki. Ügyelt arra, hogy a tárgyalások mindig a tanács tekintélyéhez méltó modorban folyjanak. Az engedetleneket figyelmeztethette, szükség esetén hivataluktól és fizetésüktől fel is függeszthette. Negyedévenkínt arról is kimutatást terjesztett fel, hogy milyen ügyben nem érkezett még le az uralkodó döntése, hogy a kancellária késlekedése se tartóztassa fel a gyors elintézést. Általában mindenben a királyi szolgálat érdekét és az ország javát kellett szem előtt tartania, s a tanács működéséért minden tekintetben felelős volt, Külön figyelmeztette az utasítás arra, hogy a tisztviselők csak hivatali munkát végezzenek, hogy ne kelljen napidíjasokat fogadni, vagy az ügyeket hosszú időn keresztül elintézetlenül hagyni. Felelősséges állásához mért hatalmat is élvezett, de hangsúlyozta az utasítás azt is, hogy ha visszaél véle, a legszigorúbban fog bűnhődni érte. Az elnök vezette a tanács üléseit és ügyelt arra, hogy