Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

70 EMBER GYÖZÖ szítsenek számadást« A törvényhatóságok munkájáról azok felterjesztett jegyzőkönyveiből tájékozódott. A megyei jegyzőkönyveket, esetleges megjegyzéseivel, az uralkodó végső jóváhagyására a kancelláriába küldte, a városiakat pedig saját hatáskörében hagyta jóvá. Sorravette azután az utasítás a helytartótanács többi feladatát is. Vigyázzon, hogy az adót időben befizessék, a hanyag hatóságokat serkentse, ha valamilyen újítást lát jónak, javaslatát terjessze a király elé. — A katonaság elszállásolását és ellátását, valamint az adó elszámolását a tartományi biztosság intézte, a helytartótanács ellenőrizze, hogy utasításának megfelelően jár-e el. — Az egyházi ügyeket, a kegyes alapítványokat és a vallásalapot érintő kérdéseket külön helytartótanácsi bizottság készítette elő. — Hasonlóképpen külön tanulmányi bízottság; tárgyalta meg az oktatás- és nevelésügy kérdéseit. A helytartótanács tartozott az ország gazdasági vérkeringését gyorsítani, a kül- és belkereskedelmet növelni. Utakat, töltéseket, hidakat, csatornákat építtetett, s így fejlesztette a közlekedésügyet. Az ipar pártolása és a mezőgazdaság fellendítése is gondjai közé tartozott, — Közbiztonság, tűzvédelem, egészségügy, jobbágyvédelem, a megyei házipénztárak ellenőrzése, úrbéri panaszok orvoslása, megyei és városi adóelszámolások felülvizsgálása alkották munkájának további jelentékeny részét. Általában a köz javát szolgálta és őrködött a király és az ország érdekében. Az örökös tartományok hatóságaival közvetlenül levelezett, a külföldre vonatkozó ügyeket azonban mindig az udvarba továbbította. Szabályozta az utasítás a tisztviselők kínevezésének és elbocsátásának kérdését is. A tanácsosok, titkárok, az irodaigazgató, a tartományi bíztossági fő- és aligazgató kínevezését a törvény is az uralkodó számára tartotta fenn, aki ezeken kívül igényt emelt a számvevőség vezetőjének, a pénztárak igazgatójának, továbbá a tartományi biztosoknak és azok helyetteseinek kinevezésére is, bár ez utóbbt állásokat korábban a tanács töltötte be. Ezekre a tisztségekre a tanács három jelöltet terjesztett fel, de a király nem volt köteles a jelöltek közül választani. A jelölésnél a tanács a pályázók tanulmányait, képességeit és egyéni tulajdonságait tartozott figyelembe venni. Csak magyar nemesek pályázhattak, akik a filozófiai és jogi tanulmányokat elvégezték és megyei szolgálatban közigazgatási gyakor-