Levéltári Közlemények, 16. (1938)
Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Tóth Endre: A dunántúli református egyházkerület levéltára / 168–185. o.
A DUNÁNTÚLI REF. EGYHÁZKERÜLET LEVÉLTÁRA 173„tárgyi" lajstrom sem készült, de az eredmény mégis nagy, mert a levéltár nagyobb része könnyen kezelhetővé vált. Kár, hogy azután e rendszer keretei szétbomlottak s Mórocza segédkönyve ma csak a kerületi jegyzőkönyvek használatánál nyújt nagy könnyebbséget. A kerület Mórocza Dánielt a munka folytatására is felkérte, ezt azonban nem vállalta. Ellenben az 1843-i kerületi gyűlés elé azzal az indítvánnyal lépett, hogy az egyházkerület válasszon rendes levél tárnokot, mert az egyre szaporodó levéltári anyag megkívánja nemcsak a a korábbi iratanyag rendezését, hanem, az újonnan bekerülő íratok rendben tartását is. A kerületi gyűlés elfogadta Mórocza indítványát s megválasztotta levéltárnoknak Széki Bélát, a „ker. főiskolában az egyházi tanulmányok rendes oktatóját". Évi tiszteletdíjat is rendelt számára: 100 váltóforintot. Sőt azt is kimondta, hogy „a levéltár befogadására a főiskolai épületben gondosan kiválasztott egy alkalmas szoba illő készülettel láttassék el." Esküformát is készíttetett a levéltáros számára s felesketéséről is intézkedett. 19 Mindez már 1843-ban! Sajnos, hogy csak papiroson ilyen szép. Az ügyben mindenesetre Tóth Ferenc intézkedő szelleme érzik. Utolsó évét élte ekkor a nagy superintendens s talán a levéltárt illető végrendeletét foglalják magukba ezek az intézkedések, amelyekkel végleg biztosítani akarta a levéltár sorsát. De halála mégis korábban jött, semmint tervét a levéltár anyagát illetőleg, megvalósíthatta volna. Nagy értékű kézíratgyűjteménye felől nem intézkedett s így az, bár jó helyre, a Nemzeti Múzeumba került, a levéltár olyan — épen a kerület sorsával szoros vonatkozásiban álló — gyűjteménytől esett el, mely jelentőségét túlemelte volna a kerületi határon. Tóth Ferencről szinte túlzás nélkül mondhatta Líszkay: ,,... szélesen terjedt ismeretsége, ügybuzgalma s minden irányban kibocsátott felhívása folytán szépen növekedett számban s béltartalomban e zsenge intézet, melynek osztályait ő mint gondos kertész féltett növényeit folyvást kellő figyelemmel s kiváló gonddal rendezett, ápolt s takargatott.. .'" zo Halála után a leltározással kapcsolatban a kerületi közgyűlés újra foglalkozott a levéltár ügyével. Az 1844-i várpalotai gyűlésen Eőri Szabó Gábor segédgondnok beadta 18 U. o. 1843. — 31. 20 Liszkay: i. m. ..,.,.:
