Levéltári Közlemények, 16. (1938)

Levéltári Közlemények, 16. (1938) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése II., 1783–1848 : második közlemény / 58–141. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 113 kerültek, aki kijelölte (signare), hogy melyik ügyosztályba tartoznak és melyik tanácsos előadásában melyik ülésen kerülnek tárgyalásra. Hátlapjukra ceruzával ráírta az ülés napját, az ügyosztály rövidített nevét és az előadó tanácsos számát. Ugyanis az előadók nevét titokban tartották, s ezért egy-egy szám mutatta csupán, hogy a kérdéses ügyet ki fogja elintézni. A beadványok t. i. gyakran kerültek idegenek kezébe is, pl. amikor egy folyamodványt véleményadásra valamelyik alsóbb hatósághoz tettek át. A kérvényekre pedig rendszerint rávezették a döntést és visszaadták a folyamodóknak. Ha az előadók nevét elárulták volna, a tanácsosokat állandó zaklatásnak tették volna ki. A kijelölésben az iktatónak az aliktató segédkezett, de minden darabot megmutatott neki, mert minden egyes beadványért felelős volt, s így mindegyiket látnia kellett. A szétosztásnál táblázat tájékoztatta az iktatót, amely megmutatta, hogy az ügyosztályoknak kik a rendes és helyettes előadói. A kijelölt beadványokat az iktató kiosztotta a kivonatoló (extrahens) írnokok, illetve iktatótisztek között, mégpedig úgy, hogy állandóan ugyanazon ügyosztályok elé tartozó darabokat iktatták. Maga az iktatás az írnokok, illetve iktatótisztek feladata volt, akiket, minthogy az iktatás legfontosabb része a beadványok tárgyának rövid, de pontos meghatározása volt, kívonatolóknak (az 1845 utáni hivatali nyelv szerint kivonóknak) neveztek. Az iktatás módja fokozatosan alakult ki ós állandósult. Niczky 1783-i reformja, amelynek lényege a tanács munkájának ügyosztályok szerinti megosztása volt, az iktatás korábbi módját is megváltoztatta. Utasítások 1797 előtt nem készültek, így az íktatókönyvek alapján kell következtetnünk az újításra. Az ügyosztályok szerinti megosztás az iktatásra is éreztette hatását, A régi iktatókönyvet 1783. november 19-én a 11291. számmal lezárták. 1783. nov. 24-től, az azévi 95, ülés napjától kezdve új iktatóíveket kezdtek, amelyeket az év végéig folytattak. Az ügyosztályokat felosztották az iktató segéde és a 4 írnok között, úgy, hogy a rokon tárgyú ügyosztályok lehetőleg ugyanabba a csoportba kerültek. Ilyen csoport volt pl. az egyházi, vallási, alapítványi és pénztári ügyeké. Minden csoport iktatója külön füzetet vezetett, amelyben nem előre kinyomtatott, hanem csak kézzel írt rovatok voltak. A fennmaradt füzetek és a beadványokon található fel jegyLevélíári Közlemények S