Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Berlász Jenő: A német lovagrend bécsi levéltára : „Ungarn”-csoport / 74–83. o.

76 BERLÁSZ JENŐ fontosabbakat említsük — az Országos Levéltárat és a hajdani jászkun kerületek szolnoki levéltárát a XVIII. századra vonatkozólag Gyárfás egyáltalán nem aknázta ki, sőt — miként Györffy István néhány éve megjelent közleménye

11 sejteni engedi — a nagykun városok levéltárai is őrizhetnek a német lovagrend szereplésére vonatkozó ismeretlen anyagot, mégis Illéssy új irányú kutatását igen íontosnak kell mondanunk, mivel oly magyar vonatkozású iratanyag megismeréséhez segített bennünket, amely a hazai levéltárakban nem található fel s amely így az itthoni iratoknak értékes kiegészítésül szolgálhat, Illéssy azonban e becses anyag megismertetése érdekében csak az első lépést tette meg. Felhívta rá a figyelmet, mintaszerű feldolgozását adván e matéria alapján két, a kor politikai és közjogi érdeklődésének megfelelően kiválasztott témának. Azt mondhatnánk, hogy bevezetés lehetne ez a két cikk a német lovagrend magyarországi újkori történetéhez. Valószínű, hogy Illéssy a megkezdett munkát folytatni akarta, Erre azonban nem került sor,

12 a kérdések, amelyek felvetődtek s amelyekre a történetírás feleletet kért, azóta is tisztázatlanul állnak előttünk. Sőt e problémák érdeklődési körünknek időközben történt kitágulása következtében meg is szaporodtak azóta. Most már nemcsak arra kérünk választ, hogy a lovagok birtokvásárlásával mennyiben tekinthetők a megtelepítésükre irányuló törekvések megvalósultaknak, hogy játszott-e a rend valamiféle szerepet három évtizedre terjedő földesúrasága idején a magyar életben, hogy történtek-e kísérletek az adásvételi szerződésben kilátásbahelyezett katonai és közjogi szerepkör

13 megszerzésére, s hogy miféle tényezők idézték elő a lovagrend készséges kivonulását, Jianem a művelődéstörténeti kérdések egész sorára, Igen érdekes probléma pl, a Jászkunság e korbeli társadalomés gazdaságtörténete, amiről jóformán semmit sem tudunk. Pedig itt privilegizált területről, illetőleg népelemről van szó, amely századokon keresztül megőrizte külön11 Györffy István: A nagykun városok levéltárai. Levéltári Közlemények III. (1926) 192—205, és IV, (1927) 214—218. 12 Foglalkozott Illéssy a Jászkunság felszabadulásának kérdésével is, de erre vonatkozólag csak egy rövid adatközlése látott napvilágot: A jászkun kerületek visszaállítása 1745-ben. Századok (1900) 247—249. 13 A szerződés kivonatát közli Illéssy, Századok (1905) 154 —155,