Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Berlász Jenő: A német lovagrend bécsi levéltára : „Ungarn”-csoport / 74–83. o.

A NÉMET LOVAGREND BÉCSI LEVÉLTÁRA 77 állását. Az eddigi megállapítások szerint a lovagrend földesuraságával a Jászkun kiváltságok mindenestől megszűntek: a lakosság jobbágy sorba süllyedt.

14 Vájjon megfelel-e ez a valóságnak?

15 S ha igen, hogyan ment végbe: fejtett-e ki valamiféle ellenállást az elnyomó törekvésekkel szemben a nép?

16 — továbbá milyen mértékű volt e süllyedés; mennyiben változott meg a birtokjog és miként alakultak a földesúri kötelezettségek? Fel lehet még vetni azt a kérdést is, hogy élt-e a lovagrend ama szerződésileg biztosított jogával, amely majorgazdaságok: létesítését tette lehetővé számára?

17 Azután itt van a terület népesedés- és településtörténete, amelyre megint csak az adásvételi szerződés hívja fel a figyelmünket:

18 tett-e valamit a rend a felszabadító háborúk és a Rákóczi-felkelés okozta emberveszteség pótlására? Nem érdektelen a Jászkunság közigazgatásának és törvénykezésének alakulása sem: megmaradt-e a régi szervezet, avagy minő változások álltak elő abban?

19 Mindezek s velük együtt még számos más kérdés — pl. vallási, katonai, adózási ügyek — olyanok, amelyekre a lovagrend bécsi levéltárának iratanyaga alapján többékevésbbé fényt lehet deríteni. Hogy csak néhány kiemelkedő dologra utaljunk, megemlítjük, hogy a rend levéltárában egy 1713-ból származó összeírás található, amely pontos képet nyújt a Jászkunság akkori népesedési, nemzetiségi és vagyoni viszonyairól,

20 A konskripció ugyanis a jász és a két kun kerület akkor lakott községeinek lakóira, az egyes gazdák állatállományára és terménykészletére s haszonvételeire (malmok, sörfőzők, pálinkás üstök 14 Horváth, Commendatío 150. — Illéssy, u. o, és Századok (1902) 247. 15 Kétséget támaszt e tekintetben Horváth előadásának az a része, ahol határozottan kijelenti, hogy „., , Ordo quidem Teutonicus in príncipio non oneravit eos, subseque praeter aecessoria, ut erant salaria officialium etc. usque annum 1730 exegit 25 mílle flo-, renos, ab anno verő 1731 Domus Invalidorum ultra legale Interusiirium ferme 45 mille florenos." 152. 16 1726-ban Jászberényben és Jászapátiban zendülés volt. Kérdés, nem állt-e ez összefüggésben a lovagok elnyomó törekvéseivel. L. erre vonatkozólag alább az iratok VIII, kötetének ismertetését. 17 V. ö. Illéssy, Századok (1905) 154—155. 18 U. o. 18 Korábbi jogi helyzetükre, belső szervezeteikre és kiváltságaikra 1, Tóth Tivadar: A jászkunok története a török hódoltság korában. Szolnok, 1913, 20 L. a levéltári anyag alábbi ismertetését.