Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

40 FEKETE LAJOS sítani, csak egy-egy irattal (papírlappal) lesz dolgunk. A kiválasztásnál az irat tartalmát kell vizsgálat tárgyává tenni, és számos esetben csak ez lesz a döntő szempont az irat besorozásánál. Ez huzamos és elmélyedő munkát fog kívánni, de az íratok tömegeinél a munka folyamán bizonyos külső jelek (a papíros mérete, alakja, az írástípus, melyben az irat vagy valamely jellegzetes része írva van), nagy segítségünkre lesznek. Megállapítható pl., hogy ugyanazon időben bizonyos íratok céljaira ugyanazon méretű papiros használtatott (ez némi kárpótlás azért a hátrányért, ami az iratkezelésnél a sokféle méretű papiros használatából áll elő; egységes gyári méretű írópapír csak a XIX. század közepe után kezd elterjedni). Nagyon valószínű, hogy a különböző méretű papirosszeletekben, ebben a látszólagos rendszertelenségben rendszer lappang, csakhogy annak kulcsát a levéltári anyag áttekinthetetlen állapota miatt még nem vettük észre. PL a fentebb említett divän-hükm-ök (melyek mintegy „hivatalból" kibocsátva nem beadványon, hanem önálló lapon fogalmaztattak), ugyanazon évben (években) ugyanazon méretű papiroson vannak írva s ugyanúgy vannak hajtogatva, nyílván azért, mert amint egy helyen írattak, egy helyen is őriztettek. írástípusuk az ú, n. divaní-típus, beosztásuk, tagozódásuk ugyanaz, úgyhogy e jelek alapján elolvasatlanul is kiválaszthatók a többi iratból. Ugyanez mondható a birtokadományozási utalványról (tezkere), mellyel egy adományozási ügy elindult; papírosa hosszúkás volt, mint a hüküm-fogalmazványé, de annál jóval kisebb s írástípusa a hüküm öblös betűitől nagyon eltérő dívanl kirmasi. Ugyancsak külsejűkről felismerhetők az idegen államok konzulai által hajózási ügyekben a portához intézett beadványok, melyekben kereskedelmi hajóknak átbocsátását kérelmezik a szorosokon, méretük, írástípusuk azonos (az utóbbi: rik'a), s miként a beadvány szövege, úgy az ügy elintézésének közbülső mozzanatai s végül a végzés is sematikus. Mindezen iratfajokból évenként többezer darab adatott ki, s ha fogalmazványaik ismét egybesoroltatnak, hosszú sorozatokat, száz meg száz köteget fognak kitenni, melyeket készítendő mutatók segítségével aránylag könnyen lehetne használhatóvá tenni. A levéltárrendezés során e sorozatok száma bizonyára szaporodni fog (egyházi ügyek, vakf-ügyek, muhallefát-so-