Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.
A TÖRÖK LEVÉLTÁRÜGY 39 Áttérve az egyes íratok rendezésének kérdésére, ezek, mint említettem, részben uralkodók kora szerint csomagokba vannak szétosztva, részben teljesen rendszertelenül ládákba vannak rakva. Mivel iktató könyvek a defterek között nem találtattak (különben csak XIX, századbeli iratokon találtam jelzetet), az iratok rendezésének — amenynyíben bizonyos defterekkel nincsenek kapcsolatban —, magukból az iratokból kell kiindulnia. Alapelvnek, mint említettem, az anyag szétdúlt állapota ellenére is lehetőleg a proveniencía elvét kell megtenni. Ebből a szempontból az Ali Emírí által régebben elindított munkálat — az iratoknak dátum szerint tervezett szétválasztása— hasznosabbnak és célszerűbbnek látszik, mint a Muallim Dzsevdet nevéhez fűződő későbbi rendezési kísérlet. Az utóbbi által megkezdett szétcsoportosítás mesterséges és nem célravezető, az előbbi a végleges rendezésnek szükséges előmunkálata; a kronologikus rendezés munkája akkor sem volna teljesen megtakarítható, ha az iratokat a hivatali szervezet szerint osztályoznók, ami ma mind gyakorlatilag, mind elméletileg nem kívánható nehéz feladat. A feladat első pillanatra rendkívül nehéznek látszik, a kérdés alaposabb vizsgálatánál azonban számos olyan mozzanat tűnik szembe, amelyek a megoldási nehézségeket csökkentik. Az első fontos könnyítést annak felismerése nyújtja, hogy a török közigazgatás az ügyeket rendszerint egyetlen darab papíroson, magán a beadványon intézte el, A beadvány szövege a papírdarab alsó bal sarkába íratott, az ügy elintézéséhez szükséges hivatalos jelentések pedig a beadvány papírosának tisztán maradt részére kerültek. A jelentéstételre felszólított irodák itt közölték a szükséges tudnivalót — pár nap alatt hét-nyolc irodán átment egyegy irat—, jogi véleményt mondtak, s ugyanott — legtöbbször már a beadvány hátlapján — fogalmazták meg az elintézés-javaslatot, vagyis a végzést. Mivel tehát minden papírlap egy teljes ügyiratot képez, 22 csak az akták hányódtak szét, de akták részei nem keveredhettek össze; s ha az iratokat újból az eredeti csoportokba: a hivatalok ügyköre, az iratok Összetartozása szerint akarjuk csoporto22 A beadványhoz csatolt mellékleteket szokás volt a beadványnyal összevarrni; amennyiben szét nem szakadtak, ma is együtt vannak.
