Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A török levéltárügy / 20–47. o.

38 FEKETE LAJOS segédkönyvekhez hasonló szerepet tölt be, az iratok fel­kereséséhez, ügyek emlékezetben tartásához segédeszkö­zül készült és használtatott. Hogy a dolgot könnyebben megérthessük, néhány szó­val kitérek a defterek egy-két kevésbbé ismert változatá­nak jellemzésére, A nyugati uralkodói kancelláriákkal párhuzamos szereppel bíró szultáni tanács (díván 1 hümäjün) üléseiből rendeleteket bocsátott ki, melyeknek fogalmazványai, a rendelet kibocsátása után erre a célra szolgáló defterbe bevezettettek, 21 Hasonló módon adott ki és tartott nyílván rendeleteket más hivatal is, pl, igen nagyszámban a pénzügyi főhatóság, a defterdár, s ugyan­úgy folyt le a birtokadományozás írásbeli része, akár katonai hűbérbirtokról (tímár stb.) volt szó, akár teljes ren­delkezési joggal adományozott magánbirtokról (mülk); mindkét esetben előbb utalvány (tezkere), majd ennek alapján diploma (berät) állíttatott ki, s mind a tezkere, mind a berät szövege arra szolgáló defterekbe feljegyez­tetett. E szerint a defterek egyrészt az ügyekben könnyebb­eligazodást tesznek lehetővé, másrészt a hivatalok szerve­zetére s közvetve az egyes iratok rendezésére is útmuta­tással szolgálnak; legalább részben megfelelnek a nyugati levéltárak segédkönyveinek. Jelentőségüket így látták a ré­gebbi irattár-, illetőleg levéltárrendezési törekvések már a. XVIII. században, s ugyanígy fogta fel Resíd pasa is, ami­kor — 1262-ben (1845—1846) — az iratok őrzésére a Hazine 1 Evräk-ot létesítvén, abba régebbi anyagot is elhe­lyeztetett, elsősorban deftereket. így és ekkor kerültek a Hazíne 4 Evräk-ba a divan régebbi rendelet-defteréi (az ú. n. mühímme-defterek) a 961. (1554) évtől kezdve, tehát há­romszáz évre visszamenően, és hasonló gyűjteményes ira­tok, — már amennyiben róluk a levéltár vezetői története­sen tudomást szerezhettek. Nem lehet tehát kétséges, hogy ma is a defterek rendezésén keresztül kell keresnünk az egyes íratok rendezésének módjait. 21 A fogalmazvány kezdő sorainak jobb végénél mindig feltün­tették, hogy a defterbe való feljegyzés megtörtént: kaid sud — 'fel­jegyeztetett', A fogalmazvány szerepe ezzel véget érvén, az „feles­leges, -elintézett" (hattal) irat lett és irattársaival együtt — zacskó­ban — elhelyeztetett; így ugyanazon írnokok asztaláról hasonló ter­mészetű íratok rakattak hónapról-hónapra zacskókba s az irat-rak­tárakban egynemű iratokkal töltött zacskók helyeztettek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom