Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Gárdonyi Albert: Bourgin, G.: Les Archives Nationales de France. Rome, 1935. / 263–269. o.
268 IRODALOM tokát kell érvényesíteni, míg az újabb anyag ilyen szempontokat alig követel, A régi anyagból a selejtezéssel rengeteg megsemmisült, az újabb anyagból viszont nagyon sok hiányzik azért, mert nem szállították be a levéltárba. A belügyminiszter ugyan már 1844-ben kötelezővé akarta tenni a használaton kívüli iratok beszolgáltatását, kísérlete azonban meddő maradt. 1855-ben aztán kibocsátottak ugyan ilyen rendeletet, a rendelet hatálya azonban nem terjedt ki a miniszteri levéltárakra s ez az állapot csupán a legújabb időben változott meg. A beszállítási kötelezettség hiánya eredményezte aztán, hogy egyes minisztériumok régibb irataikat egyszerűen kiselejtezték; mások viszont olyan kedvezőtlenül helyezték el, hogy az iratok nagy része elpusztult. Igazságügymíniszteri rendeletre megsemmisítették a régibb bűnügyi iratokat, ami a történettudomány számára pótolhatatlan veszteséget jelent. Mindezeket a fogyatkozásokat az utolsó évek intézkedései már megszüntették, mert jelenleg az összes levéltárak ellenőrzése a Nemzeti Levéltár ügykörébe van utalva. A levéltárba beszállított iratanyag természetesen nincs mindig kifogástalan állapotban és sok esetben rendezésre szorul, Ez a munka irányította a figyelmet a forradalom által teremtett mesterséges osztályozás fogyatékosságaira, aminek következtében egy-egy levéltár szervesen összetartozó anyaga különböző csoportokban nyert elhelyezést. így történt aztán, hogy p, o. ugyanazon párizsi apátság iratai a következő csoportokba jutottak: L == Egyházi emlékek, S = Megszüntetett intézmények iratai, K = Történeti emlékek, M = Tervek és térképek, Z tzz Földesúri jogosítványok. Nem szükséges bővebben indokolni, hogy ez a rendszer csupán az esetben lenne elfogadható, ha az osztályozás szilárdabb alapokon történt volna. Azok a sorozatok azonban, melyeken belül a levéltárba jutott régi iratanyag elhelyezést nyert, nem mindig a legsikerültebbek, mert p. o. a „Történeti emlékek" című sorozat minden szakszerűséget nélkülöz. Olyan sorozatok is vannak továbbá, amelyek inkább a „Vegyes" jelzést érdemelnék meg, p. o. az M betűvel jelzett sorozat, mely az egyetemek, lovagrendek és nemes családok iratait foglalja magában. Szerencsére nem minden csoport anyaga van így összeállítva s különösen az első csoportok, a parlamenti iratokat tartalmazó „A—D" csoportok felépítése tárgyilag egészen helytálló.