Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Gárdonyi Albert: Bourgin, G.: Les Archives Nationales de France. Rome, 1935. / 263–269. o.

IRODALOM 269 A levéltár iratállománya a csoportot jelző betűvel esetleg betűkkel — p. o, Z Z = közjegyzői iratok —, esetleg betűkkel és számokkal — p, o. a B B = törvénykezési íratok főcsoportban a B B 16 = polgári ügyek és B B 18 == büntetőügyek — vannak megjelölve, ami forrásidézésnél annyira átment a közhasználatba, hogy minden változás beláthatatlan zavarokat jelentene a kutatók számára. 1928 óta vannak a levéltárban a régibb közjegyzői iratok, amelyeket letétképen kezelnek. Általában szívesen elfogad a levéltár letétképen magánlevéltárakat és gyűjteményeket, ami a forrásanyag összpontosítását célozza. Német mintájú gazdasági levéltár szervezésétől sem idegenkednek, ennek megvalósítása azonban szükségessé fogja tenni a selejtezést, mert különben lehetetlen lesz megbirkózni az iratok óriási tömegével. Az a kép, melyet Georges Bourgín előadásai szemléltetnek, tudományos szempontból kitűnően van megszerkesztve, mert minden olyan részletre kiterjeszkedik, ami a francia Nemzeti Levéltárral kapcsolatosan a kutatót és a szakembert érdekelheti; de nem zárkózik el a kritikától sem olyan esetekben, mikor javításra szoruló intézkedések ismertetésére kényszerül. Különösen a levéltár iratcsoportosítási rendszerére vonatkozik ez, mely a forradalmi gondolkozás terméke volt, s amellyel szemben a levéltártudomány az eredeti levéltári rend megtartását, esetleg helyreállítását tartja szakszerűnek. Semmi akadálya sincs annak, hogy az iratanyaghoz különböző szempontok szerinti mutatók készüljenek, amelyek a tudományos kutatás előmozdítására szolgálnak. Ezek mellett azonban feltétlenül fenn kell tartani azt az eredeti levéltári rendet, amely szerves egységet, vagy szerves fejlődést képvisel. A francia Nemzeti Levéltár régibb anyagánál ez az elv már alig valósítható meg, az újabb anyagot azonban kár lenne a forradalmi elgondolások szerint szétszedni, a mint ez már nem is történik meg. Gárdonyi Albert,