Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - IRODALOM - Gárdonyi Albert: Bourgin, G.: Les Archives Nationales de France. Rome, 1935. / 263–269. o.

IRODALOM 267. tálya, sem pedig vegyi laboratóriuma nincs, amely utóbbi a megfakult írások előhívására lenne rendelve. A titkárság hivatása a levéltári helyiségek és berendezések karbantartása, e téren azonban csupán közvetítő szerepe van, mert a munkák végrehajtása az Államépítészeti Hivatal feladata, E feladatkör nagysága akkor válik szemlélhetővé, ha figyelembe vesszük, hogy a levéltári iratanyag négyszáz helyiségben van elhelyezve s az iratok befogadására szolgáló állványok hossza csaknem száz kilométer. A titkárság ellenőrzése alatt áll a kutatóterem is, amely kézikönyvtáron kívül a levéltári iratanyag nyomtatott és kéziratos leltáraival is fel van szerelve. A kutatóterem csupán előzetes engedély alapján használható s az engedély kiadására a titkárság jogosított. Az ötvenévesnél régibb íratok minden megszorítás nélkül használhatók ugyan, egyes íratkategóriák használata azonban mégis külön engedélyhez van kötve. A kutatóterem délelőtt és délután is nyitva áll, az esetenként használható iratok száma azonban korlátolt. Iratokat csupán belföldi levéltárak számára kölcsönöznek ki, a másolatok kiadása azonban nincs korlátozva. A legtöbb érdeklődésre az az előadás tarthat számot, melyben Georges Bourgin, a francia Nemzeti Levéltár iratanyagát ismertette. Ez az iratanyag a legkülönbözőbb forrásból került ki s felállítása nem a források szerint történt. Első anyagát a parlamenti tárgyalások iratai képezték, amelyek gyűjtése révén jött létre a levéltár. Ez egységes természetű anyaggal szemben a legváltozatosabb iratanyagot szolgáltatták azok a közintézmények, melyek a forradalmi kormányok rendelkezésére szűntek meg. Ez utóbbiak iratanyaga már nem jutott változatlanul a levéltárba, hanem egyrészt előzetes selejtezésen ment keresztül, másrészt új csoportosítás szerint nyert elhelyezést, A forradalom utáni időszakban megszüntetett különböző intézmények iratanyagán kívül a jelenleg is fennálló közintézmények régibb iratanyaga is a levéltárba jut s végül különböző köz- és magánintézmények letétképen elhelyezett iratai is jelentős számot képviselnek. Az 1790 előtti iratanyagot őrző osztály lezártnak tekinthető, az újabb eredetű iratanyag azonban állandóan gyarapodik. Ennek megfelelően más természetű a két osztály munkája is, mert a régibb anyag feldolgozásánál kritikai szempon-