Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 159 lön ügyintézésében és iratkezelésében kell látnunk az első lépést az ügyosztályok szerinti hivatali munka felé. Az első ügyosztályok. A számvevőhivatal külön iratkezlése nem volt egyedülálló jelenség a tanács történetének 1783-ig terjedő első korszakában. Azt már láttuk, hogy az egyes bizottságok iratait hosszabb ideig együttartották, amiből az 1764 utáni irattári rendszer fejlődött ki, A fogalmazatokat is minden bizottság titkára külön készítette el, a tisztázás munkáját azonban egységesen a kiadóhivatal végezte és az elintézett ügyiratokat is közösen helyezték el megőrzésre előbb a kiadóhivatalban, az év végén pedig az irattárban, miután valamennyit ugyanabba a lajstrom- és kézikönyvbe vezették be, A bizottsági tárgyalási rendszer önmagában tehát nem vezetett külön iratkezelésre, még ha az célszerűbbnek ígérkezett is. Erre csak akkor került sor, ha valamelyik bizottság, vagy tanácsos olyan ügykört intézett, amely élesen elvált a többitől és amelyben állandóan igen sok írásbeli munka akadt, 1783-ig három ilyen ügykör alakult ki: a tartományi biztosságé, az úrbérrendezésé és a tanulmányi alapé. A tartományi biztosság (commíssariatus provinciális) vezetője igazgatói (director) címmel 1724 óta a helytartótanács egyik főúri tanácsosa volt. Ugyancsak közülük került ki az 1750-es évek óta az aligazgató is. A vidéki biztosságok és a tanács között az igazgató volt az összekötő láncszem. Jelentéseiket hozzá küldöttek, ő terjesztette azokat a tanács elé és közölte velük a határozatot. Mindez sok írásbeli munkával járt, úgyhogy az 1740-es évek óta külön iroda állott rendelkezésére, amelyben egy titkár és egy-két írnok fogalmazta és tisztázta a különböző előterjesztéseket és rendeleteket. Ettől kezdve itt készültek a bíztossági ügyekben (commissariatíca) a helytartótanácsi kiadványok is. A század közepére az a gyakorlat alakult ki, hogy a tanács elnöke azokat az iratokat, amelyeket az igazgató azonnal elintézhetett, felbontásuk és a praesentata rávezetése után egyenesen hozzá küldötte át, nem pedig az írodaigazgatóhoz.

84 Annak azonban nincsen íiyoma, hogy az igazgatói irodában külön könyvekbe ve84 0. L, Nádori lvt. Lad. 62. Fase. 12, No. 1. \