Levéltári Közlemények, 15. (1937)
Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.
138 EMBER GYŐZŐ be a lajstromkönyvekbe, amelyeknek használhatóságára, minthogy azonos személyek készítették, a királyi könyvek mutatóiról mondottak ugyancsak vonatkoznak. A lajstromozásnak és irattári kezelésnek a fentiekben vázolt rendszerén 1735-ig lényegében nem változtattak, Az irattár munkáját megsokszorozta, hogy az iratokat három különböző könyvben lajstromozták. 1735-től kezdve azután a három sorozatot összevonták és csak egyetlen lajstromkönyvet vezettek, amit központi, vagy általános jegyzőkönyvnek (protocpllum centrale v. generale) neveztek, lényegében azonban nem jegyzőkönyv, hanem mutatókönyv volt. Alapul hozzá a helytartótanácshoz érkezett felterjesztések (lítterae) indexében követett rendszert választották. Az abc szerint haladva minden betűnél külön rovatot hagytak minden törvényhatóság számára. Hasonlóképen a tartományi biztosságoknak, a magyar kamarának, a főhadparancsnokságnak, az egyes püspökségeknek, a körrendeleteknek (circularia) stb. Idővel ezeknek a hatóságok szerinti csoportoknak a száma egyre növekedett. Ezek után minden betűnél vezettek egy általános rovatot Ís r amelybe a magánosok ügyei, továbbá a tárgyi címszavak kerültek, ez utóbbiak azonban meglehetősen gyéren fordultak elő, hiszen az ügyintézés gyakorlati szempontja inkább azt kívánta meg, hogy az egyes hatóságokra vonatkozó iratokról kaphassanak egyetlen pillantással áttekinthető képet- A tárgyi címszavakat különben a hatóságok rovataiban külön is kivetítették. Amint egy ügyben valamilyen iratot bemutattak a tanácsülés előtt, a tanácsjegyző ülés után átküldte az irattárba, ahol a lajstromozó átolvasta, hátlapjára ráírta a tartalmi kivonatot, majd átadta a segédlajstromozónak, aki bevezette a lajstromkönyvbe. Mégpedig úgy, hogy az ugyanarra az ügyre vonatkozó iratokat egy helyen tüntette fel. Részletesen csak annak az iratnak a tartalmát másolta le, amely az ügyben első volt, azt mintegy bevezette. Ennek keltével kezdte a sort, a könnyebb áttekintés kedvéért a baloldali margóra vetítette ki, alája pedig az irat jellegét mutató betűt írta (M — mandátum, L = líttera, R =repraesentatio, I = intimatum, O = opinío, relatío stb.}. 6 " 82 E helyen látszik legalkalmasabbnak röviden ismertetni a különböző iratok neveit, A királytól érkező /eírafokat mandátumnak,. vagy resolutíonak nevezték. A két név nem takar két egymástól pontosan elhatárolható leiratfajt, árnyalati különbség mégis volt közöttük, bár nem következetesen juttatták kifejezésre, A mandátumot
