Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

A HELYTARTÓTANÁCS ÜGYINTÉZÉSE 139 Azután következett a hasáb baloldalán a részletes tartalmi ismertetés. A jobboldalon üresen hagyott hasábra pedig az ügyben még beérkezett, vagy a tárgyalás folyamán keletkezett, illetve kiadott íratok megnevezése került, de már a lehető legrövidebb formában, csupán a dátumra és a megjelölésre (pl. mandátum, littera stb,) szorítkozva. Ezek a feljegyzések — legalábbis elméletben — ugyancsak egyidejűleg, azaz nyomban a tanácsülés után készültek, amelyen a kérdéses iratokat bemutatták. E tekintetben az 1735-i reform nem hozott változást. Ez a reform egyébként Kunics József nevéhez fűződik, aki a nádor irodájából 1730-ban mint segédlajstromozó lépett át a helytartótanács szolgálatába, 1733-ban kiadó lett, 1735 elején pedig elnyerte a lajstromozói állást, amit azután 30 éven keresztül megszakítás nélkül viselt, 1748 óta tanácsosi címmel. Kunics a levéltárat elhanyagolt állapotban találta, a bajokról részletes előterjesztésben számolt be, javaslatot téve egyben az orvoslás módjára is. A tanács Fabíánkovícs György tanácsost bízta meg az irattár megvizsgálásával, aki Kunics panaszait alaposaknak találta és az általa ajánlott intézkedések nagy részét is elfogadtatta a tanáccsal, Szigorúan elrendelték, hogy minden iratot, amely az ülés elé került és amelyet a tanácsjegyző már feljegyzett könyvében, először a lajstromozóhoz vigyenek, s csak azután kerüljenek az elintézéssel megbízottak kezébe. A lajstromozó könnyítésére meghagyták a titkároknak, hogy a fogalmazatok hátlapjára egyben a tartalmi kivonatot is jegyezzék fel. Kunics ama kívánságához azonban nem járultak hozzá, hogy az irodából több írnokot bocsássanak rendelkezésére. Csak egyet, azt is ideiglenesen osztottak be melléje. így előzetes felterjesztés nélkül kiadott uralkodói rendeletnek, a resolutiot pedig előzetes felterjesztésre adott királyi határozatnak értelmezhetjük. A királyhoz intézett felterjesztéseket minden esetben repraesentationak hívták. Az egyenrangú hatóságok egymáshoz intézett dtirata.it az ínsinuatum kifejezéssel jelölték. Az alsófokú hatóságok jelentéseit általában informationak, a hozzájuk intézett leiratokat intimatumnak mondták. Instantia = magánosok kérvénye, folyamodványa. Conceptus = fogalmazót, expeditíio = minden helytartótanácsi kiadvány, littera = minden kívülről érkező levél, kivéve a királyi leiratokat. A belső ügyviteli iratok között legfontosabbak a relatiok, a helytartótanácsi bizottságok és tanácsosok előterjesztései. A segédkönyvek neveit a maguk helyén külön soroltam fel. V, ö. egyébként Herzog József alapvető cikkével: Magyar levéltári terminológia, Levéltári Közlemények. X. (1932.).