Levéltári Közlemények, 15. (1937)

Levéltári Közlemények, 15. (1937) - ÉRTEKEZÉSEK - Ember Győző: A magyar királyi helytartótanács ügyintézése I., 1724–1783 : [első közlemény] / 84–161. o.

114 EMBER GYŐZŐ hanem csak esetről-esetre felmerülő, közigazgatást és pénzügyi igazgatást egyaránt érintő ügyeket, A bízottságok titkárai továbbra is kettős jegyzőkönyvet vezettek, egyiket a bizottságban elintézett ügyekről, feltüntetve a tárgyat és a határozatot, a másikat a tanácsi iktatókönyv mintájára, feljegyezve, hogy a bizottság elé utalt ügyeket melyik tanácsos mikor vette kézhez és mikor tett róluk jelentést. Az előbbi a bizottság munkáját örökítette meg, s az előadók annak kíséretében terjesztették javaslatukat a tanács elé. Az utóbbi segítségével pedig a bizottság elnöke a tanácsosokat ellenőrizte, s annak alapján minden hónap végén kimutatást készített a tanács elnöke számára az elintézett és a még elintézésre váró ügyiratokról. Az előadókat a tanács részéről az irodaigazgató ellenőrizte, aki az íktatókönyv alapján ugyancsak havonként értesítette az elnököt a már letárgyalt és a még tárgyalásra váró ügyekről.

35 Az elnök pedig minden év végén összefoglaló jelentésben tájékoztatta az uralkodót a helytartótanács munkájáról, a tanácsosok és a titkárok szorgalmáról, továbbá arról, hogy ki, miért és mennyi ideig volt távol az ülésekről. Az elnök tisztének fontosságát az 1769-i utasítás ismételten hangsúlyozta és megkívánta, hogy a tanácsban is, a bizottságokban is, lehetőleg állandóan ugyanazok elnököljenek. Míg így az utasítás a tanácsosokat szigorú ellenőrzésnek vetette alá, másrészről könnyítésükről sem feledkezett meg. Ezt célozta elsősorban azzal a rendelkezésével, hogy a jövőben az előadói munkában az elnök, a megyés püspökök és az országbárók kivételével mindegyik tanácsos résztvegyen, a titkos tanácsosi cím ne mentesítsen senkit. Ezzel a köznemesi tanácsosokat akarta segíteni, akik azonban még így is a legtöbbet dolgoztak. Ugyancsak ide irányult az a határozata, hogy az előadók jelentéseiket általában szóban tegyék és csak a fontosabb és bonyolultabb ügyekben készítsenek írásbeli előterjesztést, amit azután a titkárok a kiadványok megfogalmazásánál alapul vehetnek. Viszont a rendkívül sok szempont figyelembevételét és az előíratok hosszas áttanulmányozását igénylő kérdé55 Az irodaigazgató számára ezeket a kimutatásokat a tanácsjegyző készítette el. L. annak 1754, jún, 21-én kelt utasítását Htt.-i lvt. Id. Mise. No. 65.