Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

s SZABÓ ISTVÁN a megoldásokat és kézbeadni az eszközöket, melyekkel a levéltárak feladatukat korszerűen, a tudomány színvonalán teljesíthetik. Ha e területen rendszerezést óhajtunk végezni, irodalmunk három csoportra látszik feloszthatónak. Az első csoportba sorozhatok azok az irodalmi termékek, melyek a levéltári anyag gyűjtésének, a fenntartás technikai feltételeinek, az anyag rendezésének, selejtezésének, a különféle levéltári rendszereknek, a levéltárak kezelésének, a levéltári szervezetnek és igazgatásnak, majd az anyagi védelmen túlmenőleg a különféle tulajdonjogi helyzetben levő levéltárak jogi és tényleges védelmének a kérdéseivel stb. foglalkoznak. Ezek a kérdések első tekintetre csupán a levéltárnokokra tartoznak, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy mikénti megoldásuktól a levéltárak feladatainak mikénti teljesítése függ, ez pedig már a gyakorlati élet és a történettudomány szempontjából is elsőrangú jelentőséggel bír. A második csoportba a levéltártörténeteket és levéltárismertetéseket sorozzuk, melyek arra hivatottak, hogy a levéltárak kezelői és használói előtt azokat mintegy felnyissák, megmutassák, így segítve elő csaknem mindig sokrétű és szerkezetileg is bonyolult anyagukban az áttekintést. A levéltári irodalomnak ez a területe tehát a levéltárnokokon kívül egyenesen és közvetlenül a történetkutatók számára műveltetik, A cél-irodalom jelleg itt is világosan szembetűnik. A levéltári irodalom harmadik területe tulajdonképpen már a történeti irodalom területére nyúlik át. A közigazgatás-, illetőleg kormányzattörténet, a hivatal- (intézmény-) történet területe ez, mely tehát ma, az önálló levéltári irodalom határaínak meghúzása után is két irodalomhoz, a levéltári és történeti irodalomhoz vallhatja magát. Ez a történeti irodalom ugyanis akkor, amikor történeti ismereteinket gyarapítja, egyúttal az intézmény, a hivatal történetén keresztül kulcsot ad az általa termelt levéltár áttekintéséhez, az anyag tartalmának és szerkezetének megismeréséhez is. Ez pedig gyakorlati útbaigazítást szolgáltat a levéltár kezelőjének és a levéltár használójának. Ez az útbaigazítás a levéltári irodalom egyik saját célja lévén, a történeti irodalomnak erre a területére joggal emelhet ő is igényt. így fogva fel a levéltártudományt, akár a történeti segédtudományok közé is volna sorozható, A nemzetközi történettudományi kongresszus a levéltárak ügyével valóban