Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - SZEMLE - Ila Bálint: A magyar református egyházi levéltárügy rendezése / 336–340. o.

338 SZEMLE egyéb rendezési elvek keresztülvitelére. Különös súlyt helyez a szabályzat a selejtezés kérdésére, amely a levéltárnok feladatai között különben is egyike a legbonyolultabb problémáknak és amelynek legkülönbözőbb értelmezése és keresztülvitele a levéltárban mindig a legtöbb bajt szokta okozni. A levéltárfenntartóknak a selejtezés előtt selejtezési tervet kellene a konventnél bemutatni és ez adná meg a levéltárügyi bizottság szakvéleménye alapján a selejtezési engedélyt, Igen nagy horderejű a szabályzat eme pontja, amelynek jogerőre emelkedése, az engedélyezett selejtezés szigorú ellenőrzésével biztosítaná a régi anyag fennmaradása mellett a mai kor iratanyagának, mint a ma egyháztörténelme bő forrásanyagának fenntartását történetivé válásának idejéig. A javaslat e szabályzat kiadását elvi alapnak tekinti, amelyre felépíti a kérdés teljes és tökéletes megoldását. Mert az bizonyos, hogyha további lépések nem követnék e kiindulást, maga e szabályzat közelről sem oldaná meg szervesen a problémát. Hiányoznék a teljes eredmény eléréséhez csaknem minden esetben a megfelelő biztonságot nyújtó elhelyezés és konzerválás lehetősége és bizony hiányoznék a nem kevésbbé fontos szakértelem. A következő lépés tehát a teljes megoldás felé a szakszerűen megszervezett gyűjtő levéltár, vagy levéltárak felállítása lenne. Miklós Ödön 1933-ban benyújtott, már idézett memorandumában rámutat erre a kétségtelenül egyetlen helyes végleges megoldásra, neki köszönhetjük tehát ennek az értékes eszmének a felvetését, amelyet magáévá tett a levéltárügyi bizottság is, A javaslat két lehetőséget emel ki: vagy egyetlen központi gyüjtőlevéltárt kellene felállítani és ebben összegyűjteni a szétszórt anyagot, vagy pedig az egyházkerületi levéltárakat kellene gyüjtőlevéltárakká átszervezni. E gyűjtőlevéltárak kerületi levéltáraknak nevezve, külföldön már kitűnően beváltak s bizonyára magyar állami levéltárügyünk terén is, mint nélkülözhetetlenek, előbb-utóbb megszerveztetnek. A bizottság Miklós Ödön eszméje alapján tett eme javaslata, tehát a gyüj tő levéltárak megszervezése egyetlen tökéletes megoldási formaként kínálkozik a mai állapotukban lassú sorvadásnak kitett református egyházi levéltáraink modern elhelyezésére és megőrzésére. Nézetünk szerint

2 helyesebb lenne a négy kerületi levéltár mindegyikének gyüjtőlevéltárrá leendő átszervezése, mint egyetlen központi levéltár felállítása, A javaslat szerint ugyan lényegesen kevesebbe kerülne az utóbbi megoldás, de — szerinte is — az előbbi felelne meg egyházunk történeti szerkezetének. Nem gondolnánk, hogy a pénzügyi különbség valóban olyan nagy lenne. Az kétségtelen, hogy a négy levéltári épület és azok berendezése több anyagit emésztene fel, e téren tehát bizonyos többlet mutatkoznék, azonban személyi 2 A cikkíró természetesen egyéni nézetet fejez ki, amellyel szemben más nézetek hasonló súllyal léphetnek fel. Szerk.