Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Csobán Endre: Pecchiai, Pio: Manuale pratico per gli archivisti delle publiche amministrazioni e degli archivi notarili. (Gyakorlati kézikönyv a közigazgatás és a közjegyzői levéltárak levéltárnokai számára) Milano, 1928. / 266–273. o.

268 IRODALOM aránytalanul bőnek látszik, de csak látszik, mert tele van a szerző kritikai megjegyzéseivel. A második résznek Elmélet (Dottrina) a címe, de éppen a gyakorlati levéltárkezelés elmélete. A három főrész összesen tízenhat, illetve a második részhez csatlakozó függelékekkel huszonegy fejezetből és a fejezeteken belül kilencven, illetve kilencvenkilenc szakaszból áll. A munka felépítésének megvilágítása céljából közlöm legalább a fejezetek címeit. A történeti rész a következő nyolc fejezetből áll. L A levéltárosról általában. II, Levéltárak és levéltárosok az ókorban. III. Közhatósági levéltárak a középkorban. IV. Egyházi levéltárak. V. Templomépítési, kegyes alapítványi és magánlevéltárak. Közjegyzői levéltárak Olaszországban. VI, Az olasz állami levéltárak ma. VII. Közérdekű modern olasz levéltárak, VIII, Külföldi levéltárak, A második, vagyis az elméleti rész hat fejezetre oszlik, amelyhez csatlakozik még a függelék, ami külön öt részből áll, A fejezetek a következők: I. Meghatározások és általános megjegyzések. II, A levéltárak kialakulása és rendezése. III. Leltár; katalógus, IV, Leltározás után. V. A levéltáros különböző teendői, VI. A közjegyzői levéltárak rendezése. A függelék a következő öt részből áll: I. A leltárak készítéséről és elhelyezéséről. II, A firenzei állami levéltár kutatási szabályai. III. Általános szabályok történeti források közlésére. IV. Levéltári útmutatók és tartalmi vázlatok. V. Egy levéltáros (Alessandro Gherardi) dicsérete. A harmadik rész, amely az olasz törvényhozás és a kormány levéltári érdekű törvényeit, illetve rendeleteit ismerteti, csupán két fejezetre oszlik, de e két fejezet huszonkét szakaszt foglal magában. A fejezetcímek a következők: I. Nemzeti levéltárak. II. Közjegyzői levéltárak. Az első fejezet három első szakasza s a második fejezet első szakasza a régi törvényeket és rendeleteket ismerteti a XX. század elejéig, a többi szakasz a XX. századiakat. A könyvészet három csoportra oszlik: I. Könyvészet általában levéltárakról. II. Az állami levéltárakra vonatkozó könyvészet. III. Kisegítő tudományok. Térjünk át most már a három főrész tartalmának ismertetésére. Természetes, hogy ezt csak a legrövidebb formában tehetjük; mégis szeretnénk képet adni — ha futólagosat is — az olasz levéltárismeret mai állásáról, A történelmi rész mindenekelőtt a levéltár kialakulását és a levéltártan fejlődését vázolja. A levéltár és könyvtár között levő különbséget abban látja, hogy a levéltár mindig változatosabb és bonyolultabb anyagot tartalmaz. A levéltártant Baldassare Bonífacío ,,De Archivis liber síngularis" című munkájától számítja, amely 1632-ben jelent meg, Velencében. A XVIII. században a levéltártan nem haladt előre, mert a tudósok inkább az okleveles anyaggal foglalkoztak, mint az íratok kezelésével. Ujabb virág*