Levéltári Közlemények, 14. (1936)
Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei notárius / 149–171. o.
A VÁRMEGYEI NÓTÁRIUS 163 visszamaradt valami: mind ez vesztére volt a vármegyei iratoknak. A jegyzőkönyvekre még csak ügyeltek, mert ezekre állandóan szükség volt. De az iratok e korszakból nagyon is megritkultán, hiányos állapotban jutottak az utókorra. Nevezetes fordulópont tehát minden egyes vármegye levéltárának életében az az idő, amikor az illető vármegye állandó helyiséget jelölt ki iratainak őrizésére. Ez a helyiség rendszerint ugyanabban az épületben volt, amelyben az állandó bíróság és gyűlésterem. A XVII. sz.-ban azonban még csak néhány vármegyének volt ilyen állandó helyisége, részben saját, részben bérelt épületben; úgyhogy a jegyzői levelesládák vándorlása általában másfél évszázadon át tartott s csak a XVIII, sz.-ban ért véget, amidőn az 1723. évi 73. t.-c. valamennyi vármegyére nézve kötelezővé tette a közgyűlések és ítélőszékek tartására, valamint a levéltár gondos megőrzésére és a rabok elhelyezésére alkalmas ház építését. Majd a vármegyei levéltár rendben tartását és gondos kezelését is szorgalmazni kezdték a kormányszékek 80 s a vármegyék egymásután alkották meg szabályrendeleteiket a levéltárról. A levéltár kezelője most már kifejezetten a nótárius — most már főjegyző, — aki tisztsége szimbólumaként a levéltár kulcsait vette át és kilépéskor ezt adta át, 67 A XVIII, század vármegyei közigazgatásában és igazságszolgáltatásában mutatkozó nagyobb ügyforgalom első sorban a főjegyző munkáját szaporította. A jegyzőkönyv vezetésén kívül az egész fogalmazási munkát, valamint az íratok expediálását is ő végezte, 68 Gondoskodnia kellett a jegyzőkönyv letisztázásáról, mert a letisztázott (mundum) jegyzőkönyvet minden tisztújításon be kellett mutatnia, 69 A tisztázást, miként ezt már a XVII. században láttuk, most is az aljegyző vagy az íródeák végezte; de az utóbbit esetleg, ha többen voltak is, hosszú időn át a fő,iö Orsz. Ltár, Helyt, Ideal. Miscell. 1731, f. 44. 67 E szokás általánosságban máig megmaradt. A tisztújításokon ma is szerepel még a levéltár kulcsa. De ma az alispán teszi le a törvényhatósági bizottsági tagok előtt a zöld asztalra s veszi magához, ha megválasztják. Ma már valóban csak formaság ez; hiszen a vármegye levéltáráért az erkölcsi és anyagi felelősséget a rendszeresített és esküt tett főlevéltárnoknak kell vállalnia. 88 Liptó vármegye a jegyzőjének munkáját az 1725. évi statútumával szabályozza. Kolozsvári—Óvári IV, 1. 697. 69 Mosón vm. 1723. dec. 20. szabályr. U. o, V. 1, 368. 11*