Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára / 73–122. o.

88 DR. KLEIN GÁSPÁR volt, de mikor Ők erről tudomást szereztek, ez a körülmény már közismert volt s úgy gondolták, hogy a főjegyző ezt a rendetlenséget könnyen eltüntetheti és az Ő feladata a hiányok pótlása, mivel a levéltár a főjegyző gondjaira volt bízva. Feltárták azt is, hogy az elmúlt levéltárvizsgálat óta a volt főjegyző Bolyky írnok által egy csomó iratot küldött a levéltárba és azok most is azon a helyen vannak, ahová akkor helyezték őket. Egyéb kínnlevő iratról tudomásuk nincs.

44 Elismerték, hogy a főjegyzőnek nagyon sok dolga volt, de a kijelentése, mintha az aljegyzők sokat forogtak volna a levéltárban, vagy iratokat kölcsönöztek volna kí, túlzás, mert ők a kulcsot csak esetenként kapták kézhez, parancsra léptek a levéltárba és utasításra cselekedtek, bizonyos íratok kiemelése vagy visszahelyezése végett pedig a kulcs legfeljebb csak az nap maradt náluk, mikor megkapták,

45 Ezután a főjegyzőt hallgatták kí, hogy a hiányzó periratokat kinek adta ki, vagy hogy tűntek el azok s a hiányzó Laposí-per iratait kivel emeltette kí, az írnok bejuthatott-e a levéltárba és mi módon, a hiányokat hivatala alatt észrevette-e már és felettes hatóságának jelentette-e, a második kulcs, melyről említést tett, kinél volt s miféle íratok azok, melyeket a múltkori vizsgálat után küldött a levéltárba?

46 A másodalíspán fennartotta állítását, hogy az elveszettnek minősített perek közül az egyik sohasem volt a levéltárban, a másik pedig akkor veszett el, mikor engedéllyel Pestre utazott és az aljegyzőre bízta a levéltár kulcsát. Hogy pedig a levéltárnak két kulcsa volt, azt csak az elmúlt tisztújítás után tudta meg. Minthogy a törvény értelmében a hivatalát letett tisztviselő az összes nála levő iratokat beadni tartozik, ő ennek megfelelően járt el, mikor a nála levő iratokat a levéltárba küldte, csak nagyfokú elfoglaltsága miatt nem adhatta hamarabb át azokat.

47 Ujabb kihallgatása alkalmával pedig úgy nyilatkozott, hogy négy esküt tett személy volt hozzá beosztva, erről felettes hatósága tudott is, amiért ezt a körülményt felesleges dolog lett volna jelentenie; a jegyzőknek sok dolguk volt s azt hitte, hogy az esküt tett írnokra csak rábízhatja egy-egy írat kiemelését, A levéltár második kulcsa valamikor Tallián András alispánnál maradt s csak 44 Pol. Mand. Mat. I. fasc. I. 18/9. 45 Ugyanő« 18/4, 18/5, 49 Ugyanott 18/6. 47 Ugyanott 18/7.