Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Klein Gáspár: Schiaparelli, Luigi: Note paleografiche e diplomatiche. Firenze, 1929. / 295–297. o.

296 ISMERTETÉSEK tana sulla gotica? írástörténeti, a negyedik: Nuoví documenti della Novalesa diplomatikai fejtegetés. A tz kötést a Loew (Studia Palaeographíca) és Líndsay (The letters in early Latin minuscule) feltevései nyomán a ti, tz és z jelekre vonatkozólag észlelt bizonytalanság tisztázása végett teszi vizsgálat tárgyává. Megállapítja, hogy eredetileg volt egy tz kötés, a ductusból tisztán látható, hogy t és z Összetétel. Igazolja ezt a megállapítást a kötés első részének /-szerű viselkedése és a második rész z-szerű végződése, mely jelenség nem sajátossága a ti kötésnek, nem lehet tehát ti-vel azonosítani, de nem is a z új alakú jele, mert a z-t sokkal egyszerűbben írták. Világosan látható ez azon szavakban, ahol a /z-t a előzi meg. Minthogy azonban olyan szavakban is előfordult, mint pl, petía, petiola, melyek petzía, petza, vagy pezza (peza) alakban is használatosak és a kiejtés is hasonló volt, az ezekben alkalmazott tz kötést, mely később z-re egyszerűsödött, a ti kötésre is kezdték, habár szabálytalanul is, alkalmazni, A IX. században ez a tz már rendesen z alakmódosulásban található. Amíkép a tz kötés szabálytalanul ti kötés jelölésére is alkalmazást kapott, úgy a tz helyett ti is használatos és így a IX. században olykor, ahol ti kötés kellene, ez z-vel írható át, pl, Atitio= Azzo, A ci kötésre ugyanazon jel jön elő, mint a //-re, ahol azonban ti nem olvasható, mint pl, cívitas, vagy Ticínum szavakban. Nincs kizárva, hogy nem megfelelő használattal // szótagra alkalmazták a ci jelét és ti helyett ci-t írtak, így aztán a kettő összekeveredett, úgyhogy ugyanazon okmányon ugyanaz a jel van /i-re és cz-re is. A beneventi írásnak a gótikára gyakorolt befolyásáról írt értekezés nemcsak az írástörténeti értekezések sorában, de az egész füzetben is a legértékesebb. Szembeszáll azon felfogással, hogy a gót írás a beneventiből alakult volna ki, Itáliából kerülve Észak-Franciaországba — és itt is a ductust véve alapul, megállapítja, hogy a beneventi karakterisztikusabb betűi közül egy sem mutat a gót megfelelőjével kapcsolatot. Semmi kötés, rövidítés, mely a beneventínek jellegzetes vonása, vagy annak tekinthető, a gótikában nem található, csak az m rövidítése mutat hasonlatosságot. Kijelenti, hogy a gótika eredetét nem lehet Itáliában keresni, mert a legrégibb nyomai nem olasz eredetűek s ha volna valami köze a beneventi íráshoz, sokkal több jellegzetességet lehetne kimutatni, több jellegze-