Levéltári Közlemények, 13. (1934)
Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Klein Gáspár: Schiaparelli, Luigi: Note paleografiche e diplomatiche. Firenze, 1929. / 295–297. o.
ISMERTETÉSEK 297 tes rokon vonást felfedezni, vagy itt jelenne meg első sorban a gótika, holott mikor Itáliában megjelenik a gótírás, már egyetemleges jellegű, nem mint egy meghatározott iskola terméke s nem szorítkozik, mint a beneventi, egy meghatározott és kifejezetten körülírt területre- Schiaparellí szerint, mivel a gótika, mint a karolíng minuscula is, francia földön jelenik meg először, technikája a karoling minuscula túlhajtása és elfajulása, különböző írásbeli és művészeti okok miatt, de ezek egyike sem függ szükségképen a beneventi írástól, Az olasz gótikára nézve pedig az a véleménye, hogy ez az idegen, gótszerű hatásra az olasz karoling minusculából fejlődött. Nem zárja ki épen, hogy tnikor a gót megjelent Itáliában és a beneventi írás már utolsó korszakát élte, a gótikus írás szögletességét egyes írók a beneventi írásnál is éreztették, de különösebb hatás nem észlelhető. A negyedik értekezés már tulaj donképen nem is értekezés, hanem a Novalesára vonatkozólag talált új okmányok ismertetése. Ezek közül kettő Bazano 1721. évi másolatából eddig is ismeretes volt. Az egyik XI. századbeli másolat a monostor alapításáról, a másik Nagy Károlynak 770. június 28-án kelt oklevele. A harmadik II. Umbertonak 1093. május 10-én kiadott oklevele, mely eddig csak égy XIV. századbeli másolatból volt ismert és hitelességét sokat vitatták. Schiaparelli tanítómestere, Cípolla, sem tartotta hitelesnek, gyanúsnak minősítette, Schiaparelli azonban Cipollával szemben írásörténetileg eredetinek és nem hamisításnak véli, bár az V. indikcióval jelzés szerinte sem felel meg az 1093. évnek. A két oklevelet szövegével közli, mintegy függelékként, azonkívül Nagy Károly és II. Umberto pecsétjének lenyomatát és II. Umberto oklevelének fényképes felvételét. Úgy véljük, hogy ez értekezéseket kár volt egybecsoportosítani s a paleográfiai részbe diplomatikai elemet is vinni, bár ez is inkább írástörténeti alapon nyugszik, mint oklevéltani kritikán. Különösen hátrányos volt azonban a beneventi írásnak a gótikus írásra gyakorolt állítólagos befolyásról írt részt ideilleszteni, mert ez érdekességénél és jelentőségénél fogva önálló helyet is megérdemelt volna és akkor mindenesetre ki lehetett volna azon írástörténetí és művészeti okokra, a karolíng minuscula túlhajtása és elfajulása bizonyítására is térni a gótika technikájánál, melyeket most a hely szűke és az értekezés megszabottsága miatt mellőznie kellett. D r , Klein Gáspár.
